A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

BARTHA László: Teherhordó eszközök Domaházán

TEHERHORDÓ ESZKÖZÖK DOMAHAZAN 473 5. kéz>. A: tejesfazék kantárban, B: asztalkendő ételes fazékkal mókéket, tojást, nem lehetett az asszonyok hagyományos cipekedési eszközével, a hamvassal szállítani, mert a portéka tönkrement. Eger vidékének intenzív zöldség- és gyümölcstermelő tevékenysége nyomán kialakult a megfelelő szállítóeszköz is, a nagyméretű (15—20 kg-os) kézikosár. Batyuzó vidékeken ezeket — a régi hagyományoknak megfelelően — abroszba kötötték. A hosszú kosár Noszvajból, Eger vidékéről terjedt el a Hangony völgyében, abroszba vagy hamvasba kötve, ugyanazt a funkciót töltötte be, mint Eger—Gyöngyös vidékén a hátikosár és puttony. A piaccal való erős kapcsolata azt is jelentette, hogy rövid idő alatt — kb. 30 év múlva — neve is változott: ma már inkább piaci kosárnak mondják. Kevés gyümölcsöt, sok túrót, tojást, vajat és elő csirkét visznek ebben a típusú kosárban piacra, abroszba kötve, háton. Fedeles kosár. 80—100 éve jelent meg Domaházán a fedeles kosár, szoros kapcsolatban a gyümölcstermesztés intenzívvé válásával. A fellelhető legrégibb fedeles kosarak Egerből származnak. A faluban később sem készítettek nagy gyakorlatot és bonyolult fonási technikát igénylő, főzött és hajait vesszőt kívánó kosárféléket. Két típusa ismeretes. Az ellipszis alakú, merőleges oldalú, lehajtható fülű fedeles kosár a régi. Határba való ételhordásra, tojás és kevés tejtermék hordására használták. Feltűnése kapcsolatban van az ételhordó eszközök váltásával is, a fedeles kosár a kantárt és az asztalkendőt szorította ki, az újabb típus kb. 40 éve jelent meg, szintén Eger környékéről. Szögletes forma, szilárd füllel, két