A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

PALÁDI-KOVÁCS Attila: Batyuzó lepedők és elnevezésük Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

BATYUZÓ LEPEDŐK ÉS ELNEVEZÉSÜK BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉNBEN 435 1. kép. Hamvas, rövid kötőlékkel. Csernely (Borsod m.) Paládi-Kovács A. felv. A mezei munkához, az istálló körüli szállításokhoz használt ponyva a magyar nyelvterületen mindenütt durvább anyagból készült, mint a piacra, városba, utazáshoz használt hátilepedő. Természetesen csak azokra a vidékekre gondolunk itt, ahol a batyuzás egyáltalán ismeretes. Figyelmeztetni kell arra, hogy a szénahordó lepedő nagyobb területen ismeretes népünknél, mint a batyuzás. így például a Dunántúlon igen gazdag, változatos szóainyag fűződik a széna, fű, szalma hordására használatos lepedők elnevezésére: gazruha, lazsnak, kecele, párfödél, szénaruha stb

7

. A dunántúli magyar nők a lepedőbe kötött szénát azonban nem a hátukon, hanem a fejükre téve szállítják, a férfiak pedig kézzel a lepedő sarkait fogva, egyik vállukon átvetve cipelik. Másfelől arra is kell figyelmeztetnünk, hogy a batyuzás olyan tájakon is elterjedt, mint az Alföld kisebb részei, a Dunamellék, Kiskunság, ahol szénahordó ponyvákat, is28*