A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
DOBROSSY István: A parasztgazdaságok szerkezete és a rostnövénytermesztés kapcsolata Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
A PARASZTGAZDASÁGOK SZERKEZETE ÉS A ROSTiNÖVÉNYTERMESZTKS 4'j 7" jelenésük Észak-Magyarországon kb. a XIX— XX. század fordulójára tehető. A kenderrel való munka és feldolgozás utolsó, intenzívnek mondható szakaszában, az 1950-es években már általánosan elterjedtek. A nagyobb munkaintenzitású eszköz elterjedésének útvonalai és az elterjedés időbeli nyomon követése egyrészt érzékeltetik, másrészt kapcsalódnak az egyes területek társadalmi és gazdasági fejlettségében mutatkozó különbségeihez. Az eszköz egy-egy falun belüli elterjedése visszatükrözi a vagyoni különbségeket is. A kerekes guzsaly vagy más néven rokka észak-magyarországi elterjedésének irányát érzékelteti az, hogy az első darabok 1896-ban kerültek Szatmár megyéből a Bodrogköz falvaiba 44 . A századfordulón és a század tízes éveiben kezdik használni a Hernád folyó völgyének falvaiban és a Zempléni-begyvidék parasztgazdaságaiban. A hegyközi és a zárt ábaúji falvakban viszont csak az 1920-as, 1930-as években kezd elterjedni 45 . Adataink szerint az ekkor elterjedt fonó eszközök (általánosan tófguzéaly a neve) a felvidéki és a békési rokkások termékei voltak. Vásárokon és vándorkereskedőktől vették. Zemplénben a rokkásoik fő értékesítési helye Gönc és Encs volt, de megrendelés útján kerültek pl. a szarvasi rokkák a Borsod megyei Hídvégardóra, Debrétére, Martonyiba, vagy Mezőberényből Sárospatakra 46 . A tót rokkák a megtalálható fonóeszközök között elkülöníthető típust képviselnek. Ezeket dőlt szerkezet jellemzi és valamennyit élénk színekkel festették. A másik típust 'többnyire helybeli fafaragók készítették, s egy-egy nagyobb faragóközpontból terjedtek el. Ezek az előzőeknél nagyobb munkaintenzitásúak, álló fonószerkezetűek és legfeljebb egyszerű, karcolt díszítéssel látták el készítőik. Elterjedésük központja a Zemplénihegyvidéken Mogyoróska, Háromhuta 47 , a Dél-Bükkalján Cserépfalu 48 , a Sajó és Hernád folyók vidékén pedig Bocs volt. A területi és időbeli elterjedésre vonatkozó adataink dél—észak, illetve kelet—nyugat irányú fokozatosságot mutatnak. Ezt a szomszédos területek adatai is alátámasztják. Szolnoky Lajos 1910—1948 közé helyezi Szabolcs-Szatmár megyében a rokkák elterjedésének idejét 49 . A Pest környéki falvakról pedig Ébner Sándor azt írja, hogy „Mogyoród és a Galga menti tót községek kivételével alig találtam itt-ott egy-két rokkát" 50 . Adatai a század 30-as éveire vonatkoznak. A gépi fonóeszközök megjelenése lényeges változást eredményezett a feldolgozás folyamatában. A parasztgazdaságokban előállított fonal mennyisége ugyan alapvetően nem változott (nem állítottak elő több fonalat, mint korábban a hagyományos munkaeszközzel), de jobb lett az elkészített fonal minősége. Az új eszköz abban az időszákban tette termelékenyebbé a kenderfeldolgozást, amikor a rostnövény termesztésének területe lassú és folyamatos csökkenést mutat. A rokkák jelentősége ezért csupán abban áll, hogy egységnyi idő alatt jobb minőségű és nagyobb mennyiségű fonalat tudtak vele előállítani, mintegy bizonyítva a kapitalizálódás hatására felgyorsuló paraszti életritmust 51 . A rostfeldolgozás folyamatának felgyorsulása a fonás szokásanyagának gyors megszűnését eredményezte. A fonás színtere a fonó, ugyanis nemcsak a munkavégzés helye, hanem a társasági élet, a termelés és a szokások évszázadok alatt 27
