A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
PETERCSÁK Tivadar: Szarvasmarhatartás egy hegyközi faluban
366 PETERCSAK TIVADAR Ha felülről hajtott, még az udvarán 79 megfújta a kürtöt, ez volt a jeladás, hogy mindenki igyekezzen befejezni a reggeli fejést. Vár öt-tíz percig, amíg a szomszéd gazdaságokból kiengedik a tehenet, majd megindul velük végig a falun. Amikor felfelé hajt, a bojtárral és a feleségével lemennek az alvégbe, és ott fújja meg először a kürtöt. Útközben háromnégy házanként és a két mellékutca torkolatánál kürtöl. Az évek során állandósultak ezek a helyek: Perjés H() , Alsókút, a bolt előtt, Fazekasék előtt, Krajnicsék előtt, Lászlóék előtt. Útközben minden udvarból kiengedték a jószágot, ahol elaludtak, a csorda után kellett hajtani. Ilyenkor érdeklődtek, hogy „Merre hajtott a pásztor?" A csordás felesége csak a falu végéig segített a kihajtásban, onnan mindig hazatért, és magával vitte a kürtöt is. A marhák a szélesre kitaposott csapásokon jutnak a legelőre. A legelőn a pásztor széteresztette az állatokat, a bojtárral rendszerint a csorda mögött álltak. A csorda először körbejárta a legelőt, majd középen haladtak végig. Az őrzésben és a terelésben kutyák segítették a pásztort. Két kutyát tartott, általában pulit, amit pásztorismerőseitől szerzett. Kölyökkorban vette meg a kutyákat, és a legelőn tanította be a jószágra uszítgatva. Őrzés közben az alábbi szavakkal irányította a kutyákat: „Eriggy, hajtsd előre!" — ha a csorda hátulját kellett előrezavarni; „Eriggy amára!" — ha az elejét kellett visszatartani; „Ereggy érte!" — ha tilos helyről kellett kizavarni a jószágot; ,,Gyere ide, takarodsz ide!" — ha a kutyát visszaparancsolta magához. A jószágot rákiáltással és a karikás ostor pattintásával terelte. A csordától gyakran elmaradozó idősebb állatok nyakába Kassa környékéről hozatott kolompot, a fiatalabbakra csengőt akasztott. Nyár végén és ősszel a csorda a legelő fás részein, a völgyek aljában delelt, ilyenkor a patakokban itatták meg az állatokat. A hosszú nyári napokon este 8 óráig maradt kint a csorda, ősszel azonban már 4-kor is hazahajtottak. Behajtáskor a pásztor csak akkor ment végig a csordával, ha a falu alatti legelőkön volt. Estére minden háznál volt otthon valaki, hogy bekösse a jószágot. A csordás október végéig hajtott a legelőkre, tarlókra és rétekre, ezután amíg az idő engedte, mindenki maga legeltette a teheneket. Az első hóig olyan gödrökbe hajtottak, ahol megmaradt a fű. A kézből való legeltetés ritka a faluban, csak nyáron munka közben fordul elő a szántóföldek végében levő keskenyebb gyepen. Sokan le sem veszik a jármot, hanem azzal együtt láncon őrzik az igavonó marhát. Takarmánynövények Nyáron a legelő még az istállózó állattenyésztésnél is biztosítja a táplálék jelentős részét, télen viszont az állatok tulajdonosai gondoskodnak valamilyen módon a takarmányozásról. Az újabb kutatások szerint a földművelés és az állattenyésztés fejlettségi foka alapján a takarmányozásnak három kategóriáját különböztethetjük meg: 1. passzív takarmányozás, 2. gyűjtögető, kaszáló szénakészítés, 3. takarmánytermesztés 81 . A különböző fejlettségi fokú takarmányozási formák az évszázadok során egy-
