A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

PETERCSÁK Tivadar: Szarvasmarhatartás egy hegyközi faluban

SZARVASMARHATARTÁS EGY HEGYKÖZI FALUBAN PETERCSÁK TIVADAR A Hegyiköz az ország legészakibb részén, a Zempléni-hegység keleti oldalán húzódik

1

. A dombos terület falvai a medence peremén, a hegyek lábánál vagy a rövid mellékvölgyekben települtek meg, csak néhány falu épült a fő közlekedési utak mentén. A hegyvidék klímája, domborzata és földjeinek minősége nagymértékben meghatározza a terület gazdasági életét. A zord, csapadékos időjárás, a nagy mészigényű és gyenge termelékenységű erdőtalaj nem kedvez a földművelésnek

2

. Ezért a lakosság szerény megélhetését a földművelés mellett az állattartás, gyümölcstermesztés, a völgy pereménél fekvő községekben pedig még az erdő biztosította. Filkeháza a hegyközi teknő közepén települt, lakói erdővel nem rendelkeztek, fő foglalkozásuk a földművelés és állattartás volt, A község egylkor a füzéri uradalomhoz tartozott, lakói jobbágyok és zsellérek. A XVII. század elején nagy fellendülés köszöntött a falura, ami elsősorban az állattartás következménye. Az uradalom 1626-os összeírása szerint egyike a legkisebb falvaknak, ezért szembetűnő az állatok nagy száma. Az állattartásnak ekkor volt a legnagyobb jelentősége a község gazdálkodásában, különösen jelentős a juhállomány (371 db). Egyedül Nyíriben tartanak több juhot (424), viszont Nyíri a legnagyobb falu a XVII. sz. elején

3

. Ez a fellendülés azonban nem volt hosszú életű, mert a XVII. század végén és a XVIII. század elején katasztrofális méreteket öltött nemcsak a vagyon, hanem a lakosság pusztulása is

4

. A századforduló sanyarú viszonyaira következtethetünk a statisztikai adatokból is, amelyek nagyarányú elnéptelenedést tükröznek. Az 1689-es úrbéri összeírás szerint Filkeházán már csak 9 jobbágycsalád és 7 özvegy lakott, zsellérek nem voltak, 7 jobbágy szökött meg és nyolc telek állott pusztán

5

. A Hegyköz magyar lakossága ekkor vándorolt dél felé, helyüket részben magyar, részbein szlovák és kárpátukrán betelepülők foglalták el. A szökés sokkal nagyobb arányú volt, mint a betelepülés

6

. A hosszú háborúskodás mellett (Rákóczi-szabadságharc) az 1711-ben Abaúj megyében pusztító pestis a falut teljesen kiirtotta. 1715-ben még egy özvegyasszony él Filke-