A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

DANKÓ Imre: Adalékok a régi mértékek funkció- és jelentésváltozásos továbbéléséhez

ADALÉKOK A RÉGI MÉRTÉKEK TOVÁBBÉLÉSÉHEZ 347 recen, 1971. 607—617.; Kós Károly: Népélet és néphagyomány. Bukarest, 1972. Az árucsere néprajza. 9—51. 22. Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai. 1/1. Budapest, 1959. 59.; A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (a továbbiakban MTESZ). Bp., 1967, 1970. I—II. kötet. 23. Nagykálló, 1953. Dankó I. 24. Széphalom, 1955. Dankó I. 25. Vö.: Bakó Ferenc: Az erdőhorváti perecsütő asszonyok. Ethnographia LXIIL 416—432. 26. Vö.: Bencsik János: Paraszti állattartás Hajdúböszörményben. Tanulmányok Hajdúböszörmény Néprajzához 1. Debrecen, 1971.; Uő: Pásztorkodás a Hortobágy északi területén a XVIII. század végétől. Közlemények a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetéből 22. Debrecen, 1969. 27. Nyelvújítási szó. Történetileg inkább a porció, rakás használatos. 28. Miskolc, 1966. Dankó I. 29. Kniezsa i. m. 61.; MTESZ. 30. A pozsonyi akó 64 iccéből állt (egy pozsonyi icce 0,679 1.). A kormányhatóságok igyekeztek a pozsonyi akót országosan elterjeszteni, de nem sikerült. Minthogy a tokaji hordó mértékét is 2,75 pozsonyi akóban, azaz 176 iccében (148,9 liter) szabták meg, az sem terjedt el. A beregi és a borsodi akó 70 iccéből állt és 59,38 1. volt. 31. MTESZ: bizonytalan eredetűnek tartja. 32. Vitatott eredetű származékszó, a bog „csomó"-ja képzős alakja. Nem szükségtelen megjegyezni, hogy a török bog ige jelenítése: kötni (MTESZ). Mint mérték, alig meghatározható. N. Kiss István összehasonlítással próbálkozik. A XVI. században 10 boglya után annyi adót fizettek, mint 7 kalangya után. N. Kiss i. m. (Adalékok), 12.; Vö. Balogh István: A gabona betakarítása a XVI—

XVII. században. Ethnographia LXVIII. (1957), 270—291.; Sándor Gábor: A hóstátiak szénavontatása. Kolozsvár, 1944.; Szabó Mátyás: A Kőrös és Berettyó alsó folyása vidékének rétgazdálkodása. Néprajzi Közlemények II. (1957), 1—94.; Ikvai Nándor: Szénamunka és takarmánykészítés a Zempléni-hegyvidéken. Ethnographia LXII. (1962), 26—53. 33. MTESZ; Latinul tinna. Főleg a beregi borvidéken és szomszédságában terjedt el. Általában 5 köbölből, vagyis 50 iccéből állott, azaz 42,4 1. volt. — Vö.: N. Kiss i. m. 10. 34. Alapszava a csőm, finnugor eredetű szó. 1792-ben gabonakereszt jelentése is volt. MTESZ; Balassa Iván: A kévébe kötött szálasgabona összerakása és számolása. Ethnographia LXVII (1956), 401—442. 35. Dankó Imre: A túrkevei tippanmeszelő. Néprajzi Közlemények I. (1956), 222— 236. 36. Balassa Iván: A magyar kukorica. Budapest, 1960. Több helyen. 37. Takács Lajos: Dohánytermesztés Magyarországon. Budapest, 1964. Több helyen, de különösen 374., 400—406. 38. MTESZ. 39. Dankó Imre: A gyulai vásárok. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai, 44—46. Gyula, 1963. Az étető. 68. 40. MTESZ; Kresz Mária: Fazekas, korsós, tálas. Néhány szempont fazekasközpontjaink kutatásához és összehasonlításához. Ethnographia LXXI. (1960), 297 —379. 41. Czakó i. m. II. 431. 42. Német eredetű szó, súlymérték. Vö. MTESZ. 43. Czakó i. m. II. 432. 44. MTESZ; Gombocz Zoltán: Gyűszű. Magyar Nyelv III. (1907), 216. 45. Gönczi Ferenc: Az emberi testrészek elnevezései Somogy megyében. Ethn LVIII. (1947), 279—280. 46. MTESZ. 47. A hord ige származéka. — Vö. Gyürky Antal: Az előre haladt Borkezelés. Budapest, 1889. A hordók használatáról: 25. 48. Iványi Béla: Gönc szabadalmas mezőváros története. Karcag, 1926. 175. A gönci hordók főleg a Berek és Borsóhegy erdeinek fáiból készültek. — Nagyságuk