A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

DANKÓ Imre: Adalékok a régi mértékek funkció- és jelentésváltozásos továbbéléséhez

344 DANKÖ IMRE ban különböző méretűek, esetenként más és más technikával készülnek, mértékekké nem fejlődtek. Véka

m Eredetileg edénynév. Mint űrmértékét, főleg búza, rozs, árpa mérésére használták. Széleskörűen elterjedt mérték volt. Nagysága vidékekként különbözött, általában 25—35 liter között váltakozott. A vékát általában a mérő felének vették, de sok helyt harmadát, negyedét képezte csak. Más meghatározás szerint általában 40 icce, azaz 32 liter volt. Közvetve, a köbölhöz hasonlóan, területmértékiké is fejlődött. Egy vékás az a föld, amelybe egy véka vetőmag vethető. Az 1100—1200 négyszögöles magyar hold négyvékás földnek felelt meg. Mint tárgy egy, a bodnárok által készített, dongákból összeállított, vasabroncsú, felül nyitott fa'kád volt. Egyes esetekben füles (fogós) is volt. A véka fogója, füle (füles véka) egy hosszabban meghagyott, és fogóként kiképzett donga volt. Némelyik vékának szintezővasa is volt. Ez a véka tetején, a felső abroncshoz illeszkedő átmérő vasrúd volt. A magyarság néprajza liter vékáról is tud, ez 10 liternyi volt

122

. A véka, mint mérték, napjainkban igen kis területre zsugorodott össze. Az eredeti funkciótól megfosztott vékákból mind gyűjteményekben, mind pedig a háztartásokban, gazdaságokban több is található. A megmaradt vékákat terménytartókként vagy dézsákként (disznóeledel készítése stb.) használják. Zsák

123 A zsák szó a német sack átvétele. Ugyanúgy, mint a többi tartók, amelyeknek nagysága megközelítőleg megegyezik, mértékké fejlődött. A zsák szinte kizárólagosan szemestermény tartására és ebből következően mérésére is szolgált. Az átlagos zsák egy szélből szőtt és egy öl hosszú, tiszta búzából megtöltve kb. 80—85 kg. Zsákszámra mérték a szuszékokat, a hombárokat, magtárakat. Egy ötvenzsákos hombár azt jelentette, hogy ötven zsák búza fért bele, azaz 4000 kg-ot tudott befogadni. Manapság a zsák, mint mérték, teljesen ismeretlen, bár az eléggé gyakori, hogy piacokon, vásárokon bizonyos terményeket zsákonként, zsákszámra, minden más mérés nélkül adnak el, illetve vesznek meg. 1972-ben a miskolci piacon egy zsák napraforgót (kiveretlen fejeket) 30 Ft-ért adtak el. Tolcsván, ugyancsák 1972-ben, egy zsák kukoricacsuma 2 Ft volt. Különben a zsák ma is közismert használati cikk. A magyarság néprajza is említi a mértékek között. Ebből a szempontból zsák szavunk jelentésváltozáson, a zsák maga pedig funkcóiváltozáson ment keresztül.