A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

DANKÓ Imre: Adalékok a régi mértékek funkció- és jelentésváltozásos továbbéléséhez

332 DANKÓIMRE egy másfél mázsás disznó megpöriköléséhez egy jó hát szalma szükséges. Ha a perzseléshez a szalmát nem is háton vitték ki a perzselőhelyre, hanem szekéren, akkor is háttal mérték ki, hátanként számították. Ez a mértékfajta szoros kapcsolatban van a teherhordással. A háton hordott anyag terjedelme, súlya kisebb, kevesebb, nagyobb, nehezebb lehetett, attól függően, hogy a teherhordó milyen módon hordta. Hektó'" Ezúttal nem a méterrendszer bevezetése utáni hektoliterről (100 liter) van szó, hanem arról a mértékről, amely már az egységes mértékrendszer használata előtt is ismeretes volt. A hektó szó magyar fejlemény a franciában keletkezett hektoliter összetételből. A francia szó előtagja a görögből (száz jelentésű) származott. A régi mértékek világában minden olyan mennyiséget jelölt, amiben 100 egység volt. Ehhez képest napjainkban jelentése szűkebb körű lett, mert ma hektón csak 100 litert, azaz űrmértéket (hektoliter) értünk. Szavunk jelentésváltozása jó példa arra, hogyan élhetnek tovább régi elnevezések, jelzések. Hordó''

1 A hordók egy bizonyos nagyságú fajtáját, mint önálló mértéket is használták, és elvétve használják még ma is. A különböző mértékhordók közül leghíresebb és legismertebb volt a gönci hordó, ami 133—136 liter űrtartalmú volt

/,s

. Természetes, hogy a gönci hordó leginkább a TokajHegyalján terjedt el, a tokaji bor mértékévé vált. Nagy vetélytársa volt a tokaji hordó, ami valamivel nagyobb volt, mint a gönci

7

'

9

. De kialakultak más hordó-mértékek is, így Aradhegy alján is, ahol egy hordó 120— 125 litert jelentett. Ma már a hordó, mint mérték nem él, a szó jelentésváltozáson, maga a tárgy pedig részleges funkcióváltozáson ment át. A gönci hordót a sajátos edényekből mértékké vált tárgyak között említi A magyarság néprajza is

50

. A hordó származékszó, a hord melléknévi igenév főnevesüléséből. Icce''

1 A bizonytalan, esetleg latin eredetű szó folyadék, de leginkább bor mérésére használatos űrmérték. Több összefüggése volt más mértékekkel. Egy magyar icce 0,59 liter volt, azaz egy bécsi pint nagyságú. Nevezetes icce volt a cinkotai nagy icce. Egyes helyeken két, másutt egy icce önálló mértékként is szerepelt és kupa {lásd ott!) volt a neve. De Önálló mérték volt a fél icce is; ez volt a meszely (lásd ott!). Az icce leginkább cserépből készült, de használatos volt néhány fából, üvegből készült is. Ezekét, a körülbelül félliteres [nagyságú borosedényeket, ivóedényeket iccének hívták. Minthogy a csárdákban, a korcsmákban a csárdások, csaposok legtöbbször iccékbe mérték a bort a vendégeknek, a csárdások, korcsmárosok, csaposok neve sok helyen iccés volt. Ma már csak az edénynév él.