A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
DANKÓ Imre: Adalékok a régi mértékek funkció- és jelentésváltozásos továbbéléséhez
ADALÉKOK A RÉGI MÉRTÉKEK TOVÁBBÉLÉSÉHEZ 33^ csináltak. A fazék nagysága, mint mérték, attól függött, hogy milyen anyagot tartottak benne, milyen anyag mérésére használták. Más nagyságú volt a káposztás fazék, a lekváros fazék, a zsíros, a túrós fazék, a mézes fazék. A különböző anyagoknak megfelelően, egy bizonyos nagyságú fazék, az idők folyamán mértékké fejlődött. Sőt nemcsak egyes anyagokkal, hanem egyes sajátos készítményekkel, rendkívüli alkalmakkal összefüggésben is. A lakodalmas vagy csigás, vagy leveses fazék általában azonos nagyságú volt. A magyarság néprajza is mértékként említi 41 . Ma már senki sem tekinti mértéknek a fazekat, akár csarépből készült is, akár másból. A fazék ma kizárólag edényfélét jelent. Font /í2 A font régi, a mértékrendszer bevezetése előtti időben, széles körben ismeretes és használatos súlymérték volt. Az új mértékrendszerben jelentésváltozáson ment át. Mint köztudott, egy font 32 latból állt, és körülbelül 55 dkg volt. Ez a súly igen közel állt az új idők fél kilójához, és ezért a fontot több helyen, például Baranyában, Baja környékén, a fél kiló külön, önálló neveként is használják. így utal rá A magyarság néprajza is 43 . Nyelvünkben az egykori igen elterjedt mérték számos emléke él: fontol, megfontol, fontolgat, fontos, hogy csak a leglényegesebbeket említsük. Korábban ismeretes volt a fél font elnevezés is. Körülbelül l // 4 kg-ot jelentett. Gyűszű^ A szabók és nők kézivarráshoz, az ujjukhegye védelmére használják. Kis űrtartalmú fém-, újabban műanyag kupak, amit sok helyen mértékként is használnak. Gyűszűnyi azt jelenti, hogy kicsi, kevés, szeszes italról szólva pedig, hogy nem ártalmas. A piacokon a kis magokat általában gyűszűvel mérik még ma is (sok más mellett). 1972 tavaszán a miskolci piacon egy gyűszűnyi mákmag 30 fillér volt. Ugyanakkor egy gyűszű petúniamag 1 Ft, de a kaporé 2,5 Ft volt. A gyűszű szavunk ótöröik eredetű. Hát'ú Az emberi hátról van szó. Mint mérték különösen szálastakarmánynyal, szalmával kapcsolatosan szerepelt a múltban, és szerepel még olykor ma is. Hernádnémetiben a szérűskertből hátanként hordták haza a szalmát. Egy hát szalma általában egy fűtésre volt elegendő. A falvak szegénysége hátanként szedte össze nyaranta a tüzelőjét, akár szalma volt az, akár fagally. Mennyiségileg a kérdéses anyagból annyi jelent egy hátat, egy háttal, amennyi összekötve, hátra vetve elfért a háton, illetőleg, amennyit elbírt a hátán az ember. Ebből is láthatjuk, hogy ez a mérték is mily nagymérteikben változó, eltérő nagyságú lehetett. Debrecenben a Kondorosról, a Halápról, a Nagycseréről a felszabadulás előtt hátariként hordták az öregeik, a gyerekek a gallyat. Legtöbben maguk, családjuk számára, de nem egy esetben el is adták a szedett fát. Ilyenkor egy hát gallyról beszéltek, arra alkudtak meg, a hát ebben az esetben nyilvánvalóan mértékként szerepelt. Általánosan elterjedt vélekedés, hogy
