A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
DANKÓ Imre: Adalékok a régi mértékek funkció- és jelentésváltozásos továbbéléséhez
322 DANKÓ IMRE A régi mértékek napjainkban több helyről ismerhetők meg. Először is azokból a régi mérték-könyvekből, amelyek egykorú gyakorlati célok érdekében, a kereskedelem szükségleteinek szolgálatában még akkor jelentek meg, amikor a tárgyalt mértékek, mértékegységek érvényben voltak, kisebb-nagyobb területen kizárólagosan vagy jelentős mértékben használatban álltak. Több ilyen könyvet is ismerünk, közülük legfontosabb talán a Pethe Ferencé''. Pethe Ferenc igyekezett a saját korában használatos valamennyi mértéket, mértékegységet megismerni, rendszerbe foglalni, és aztán közérthetően, mindenki számára ismertté tenni. Voltaképpen ezt a célt szolgálta a valamivel későbbi Gönczy Pál-íé\e összefoglalás is 5 . Talán azzal a különbséggel, hogy Gönczy gyakorló nevelő, iskolaszervező, reformer pedagógus lévén, nem annyira a kereskedelem, a gyakorlati élet számára, szempontjai szerint készítette el összefoglalóját, hanem tankönyvül az iskoláknak". Gönczy, mint pedagógus, igen helyesen gondolta, hogy az iskolai számtanórákon nem mesterkélt, az élettől távol álló számtani feladatokkal kell gyötörni a tanulókat, hanem egyúttal közelebb vive az élethez az iskolát, a számtanpéldákat a mindennapi élet számolást igénylő mozzanataiból, például a különféle mértékek átszámításaiból kell venni. Az egykorú könyveken kívül a régi mértékek még a levéltáraik anyagából is megismerhetők. A régi mértékekre vonatkozó levéltári anyag három csoportra osztható. A szórvány anyag, az egyes adatok kutatása körülményesebb. Nagyon jól hasznosíthatók viszont a különböző összeírások, jegyzékek, amelyek termésről, adóról, kereskedelmi forgalomról szórnak. Ezekben sok mértékadat található együtt, méghozzá olyan környezetben, hogy nagyságukra, értékükre következtetni tudunk. A harmadik csoportot azok a jegyzőkönyvek, rendeletek, törvények, intézkedések képezik, amelyeket a különféle közigazgatási fórumok mértékügyben hoztak. Ez a levéltári anyag is igen jól használható a régi mértékek megismeréséhez. A legtöbb igazgatási jellegű, mértékekkei foglalkozó levéltári anyag a különböző mértékek egységesítésével, illetőleg egy mérték általánossá tételével foglalkozik 7 . A magyar mértéktörténetben megfigyelhető, hogy a kormányhatóságok mindent elkövettek, hogy a bécsi mértékekhez közel álló pozsonyi mértékeket országosan elterjesszék. Hogy egy példát idevonatkozóan is említsünk, felhozzuk a Pozsonyi Kamara 1590. évi felterjesztését az udvarhoz, amelyben arról panaszkodnak, hogy az 1588-ban kiadott egységesítő rendelkezéseket nem tudták végrehajtani. Egyúttal felsorolták az akkor használatos mértékeket, mértékegységeket is. A felsorolásból kitűnik, hogy a különféle mértékeket nem anynyira az 1588-ban kiadott rendelkezéseknek megfelelően a bécsi (muth) mértékekhez, mint inkább a nagy területen ismert és használatos pozsonyi mértékekhez, mértékegységekhez akarták igazíttatni 8 . A magyar mértékek elterjedése szempontjából különös jelentőséggel bír a Hegyalja, ahol minden más tájunknál erősebb volt a helyi mértékek használata, Ez magyarázza azt a tényt is, hogy még az 1807-ben kiadott mértékegységesítő rendelet is meghagyta például a gönczi hordót használható mértéknek 9 . A helyi mértékek kialakulása, használata és nívós továbbélése kapcsolatban áll a mezővárosi fejlődéssel is 10 . A Hegyalján, ezen
