A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
BALASSA Iván: A tokaj-hegyaljai német telepítések történetéhez
310 BALASSA IVÁN II. József császár telepítései II. József császár uralkodása idején országszerte újabb nagy telepítés indult meg. Itt azonban már inkább érvényesült az az elv, hogy kevesebbet, de jobban. Általában a telepesekről gondoskodtak és nagyobb körültekintéssel választották ki őket. Már jó előre elkészítették és kimérték telkeiket, sőt sokszor a házakat is felépítették, amelyekbe a jövevényeknek csak be kellett költözniük. Az adómentesség is lényegesen hosszabb időre, rendszerint 8—12 évre terjedt, a korábban szokásos 3—6 évvel szemben. Ezek a telepítések 1780—90 között elsősorban kamarai birtokokra irányultak, s nemcsak házat, telket, földet, rétet mértek a települőknek, hanem felszerelést is. E korszakban a kamarai birtokokon általában egy tehenet, ágyat, szalmazsákot, pokrócot, 6 zsákot, fejszét, kapát, vasvillát, rokkát, ezenkívül az egésztelkesek négy lovat vagy ennek megfelelően 22 forintot és lószerszámot, szekeret és még egyéb felszerelési tárgyakat kaptak a szerződésnek megfelelően. Mindebből az látszik, hogy ezek a későbbi telepesek sokkal nagyobb lehetőséggel indultak neki az életnek, mint elődeik néhány évtizeddel korábban. 1776-ban kihalt a Trautson-ház és a sárospataki—regéci uradalom visszaszállt a Kamarára. Mivel a terület megművelésére még sok munkaerő kellett, ezért újabb telepek létrehozását, illetve egy telep (Rátka) megerősítését határozták el. II. József felmérései, népszámlálása a lehetőségek és szükségletek jó alapjául szolgáltak és így a telepítéseket itt is, mint más területeken, körültekintőbben és alaposabban lehetett előkészíteni és végrehajtani. Már említettem, hogy ebben a korban, pontosan 1785-ben Rátka újabb 30 telepes családdal gyarapodott, akik később egységes egésszé olvadtak össze a falu többi részével 75 . Üjpatak, más néven Józseffalva. Első nevét onnan kapta, hogy Sárospatak déli részében, az ún. Hustác városrész és Petrahó (ma Bodroghalász) között terül el, így a város új részét alkotja. Szorosan hozzáépült a sárospataki Hustáchoz, amelytől csak egy utca választotta el. A másik neve utalás József császárra, akinek a falu létrejöttét köszönhette. A megtelepülés lényegében 1785 nyarán megtörtént 76 , a tízéves adómentességet azonban csak 1786-tól akarták számítani. A kérdés sok vitát okozott, aminek a nyomát a vármegyei jegyzőkönyvekben is megtaláltam: „Világosságra jött az, hogy a Pataki Űj Sváb Lakosok 1785 Észtben Júniusnak 16-kán szállottak meg, és hogy már Nemtsak a törvényes, de a felsőbb rendelések szerint meg határozott 10. Egész Esztek Még tavaly 1795 Észtben Júniusnak 16-án elteltek, azért ezekre nézve határoztatott, hogy a reájok ki vetett Köz Adót az el múlt 1795-be Júniusnak 16-tól fogva fizessék" 77 . Ezt az egy évet úgy szerették volna megnyerni az új telepesek, hogy 1790-ben összeállították a letelepültek jegyzékét és abban 1798. június 30-át jelölték meg az adómentesség végső pontjául 78 . Ez tévesztette meg Szirmayt 79 és a további irodalmat, mert a betelepítés évét 1786-ra tette 80 . 32 féltelkes jobbágy szállotta meg a területet és a kimutatásokból az tetszik ki, hogy ezek az öt év múlva is jórészt megvoltak,
