A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

BALASSA Iván: A tokaj-hegyaljai német telepítések történetéhez

308 BALASSA IVÁN 14. kép. Károlyfalva településének első térképe 1784-ből résben külömben is olly kitsiny Helységnek illy nagy ki-terjedésű Legelő nem Competál". Kérik a patakiak a térkép előmutatását és a legelőt semmiképpen sem adják

09

. Két év múlva, 1826-ban pedig a patakiak foglalták el a károlyfalviak által művelt Kapitány völgyében fekvő kőbányát és megzálogolták azokat a szekereket, melyek kővel igyekeztek a falu felé. „Eleitől fogva miólta a Pataki Határban meg telepedtünk mindig ugyan azon határbúi éltünk épületeinkre nézve onnan törtünk köveket szabadon tetzésünk szerint és soha azért meg nem Károsíttattunk a mint Helységünknek számos Kő Épületyei nyilván meg mutattyák . . ."

7()

. Ilyen és hasonló összeütközések igazolják, hogy milyen nehezen ment az új telepes falu beilleszkedése, különösen olyan esetekben, amikor a régi környezet jogait sértve érezte. Már Szirmay is megjegyzi, hogy bár a katolikus lakosok a sárospataki parókiához tartoznak, de maguknak van kápolnájuk, ahol az istentiszteletet tartani szokták. 1777-ben valóban építettek egy fából való templomot, amelyet az állandó templom építésekor lebontottak, sajnos épnek a valószínűleg érdekes templomnak nem maradt fenn semmi rajza, csak vázlatos leírása

71

. A megtelepedéskor Károlyfalva lakóinak a számát 150-nél aligha lehet többre tenni, a korai halál köztük is aratott, akárcsak a trautsonfalviaknál. 1828-ban a falu statisztikai adatai a következőket mondják: házak száma 56, katolikusok 416, zsidók 6. A lakosság száma összesen 422

72

. E konszalkbain a lakosság száma nagymértékben növekedett, amit nem-