A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

ZÁDOR Tibor: A diósgyőrvasgyári zenekar hatása a nagy-miskolci zenekarok megalakulására

268 ZADOR TIBOR Az LKM áldozatkészsége következtében 1953 novemberében egyenruhát kaptak a zenekari tagok. Ettől kezdve már komoly fúvószenekar benyomását keltették. Tudásukat azzal igyekeztek fejleszteni, hogy tapasztalatcserére a Budapesti Államvédelmi Határőrség fúvószenekarát hívták meg, akik 1954. április 22-én látogattak el Diósgyőrbe és lejátszották nekik azokat a számokat, amelyeket eddig tanultak és azokon keresztül mutatták meg, hogyan kell azokat előadni. Ezután sor került nehezebb művek bemutatására. A fiúk igen sokat tanultak a kedves határőrzenészektől, akik egyénileg is sokat foglalkoztak velük. További fejlődésüket igen jelentős mértékben elősegítette ez a találkozás. Még gyakrabban hívták őket szereplésekre, s ebben az évben 65 alkalommal tettek szolgálatot a közösségnek. A zenekar tagjainak összetartása és munkája, színvonalának javítása az esztendő végén nehezebb lett. A tagság érezte, hogy tudásukat mások elismerik és a szomszéd zenekaroknál órabérigényük kielégítést nyerhet. írásban kérték a kohászati művek kultúrosztályát, hogy munkájukat díjazzák úgy, mint a másik kohászati fúvószenekarét. Ezt a kérésüket a felettes szervek elutasították. A bajokhoz hozzájárult még, hogy a kerületi pártbizottság az 1951 novembere óta közösen használt teremből kiutasította a zenekart, amelynek egy ideig nem volt próbaterme, majd az MNDSZ helyiségét közös használatra átengedték nekik. A becsületes, derék munkának eredményeképpen igen szép kitüntetést nyert el a zenekar. 1955. május 28-án önálló hangversenyt rendeztek Diósgyőr-Tapolcán, mely alkalommal 20 tagú fiúkból és leányokból álló esztrádzenekaruk is bemutatkozott. Bartus András, a Borsod megyei népművelési osztály zenei előadója ez alkalommal nyújtotta a zenekarnak és Balázs József karnagynak eredményes munkájukért a népművelési miniszter elismerő oklevelét és a Szocialista kultúráért jelvényt. A zenekarban igen nagyarányú oktatómunka folyt, mert az évenként kiváló tagok pótlásáról gondoskodniuk kellett. A kilépések néha igen nagyarányúak voltak, pl. 1955-ben 19-en váltak meg a zenekartól, viszont ugyanakkor 63-an részesültek képzésben. A virágzó zenei életet az 1956. évi, őszi politikai megrázkódtatás teljesen megakadályozta, a próbákat beszüntették. A következő év januárjában ismét megkezdték a próbákat. A bérezés kérdése újból napirendre került. Szereplésre már alig vállalkoztak és amikor 1957. július 26-án az LKM kultúrvezetői közölték velük, hogy díjazásukat nem tudják vállalni, és amennyiben nem akarnak tovább játszani, beszüntetik a zenekar működését. Sajnos, ez bekövetkezett, és ezáltal egy igen virágzó zenei együttes beszüntette áldozatos 'munkáját. A vezetőség intézkedésére szeptemberben újból megkezdődött az új tagtoborzás, 30 fiú hangszert kapott és megkezdte a tanulást, hogy majd évek múlva nyomába léphessen a sok sikert megért elődöknek. Balázs József, a diósgyőri Lenin Kohászati Művek Ifjúsági Fúvós Zenekarának karmestere a Borsod megyei Parasznya községben született 1919-ben. Apja géplakatos volt Baross-aknán. Szülei 1928-ban Diósgyőrbe költöztek. A polgári iskola elvégzése után felvették a miskolci evangélikus tanítóképző intézetbe. A kötelező hangszeren, a harmóniumon kívül, mint