A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

ZÁDOR Tibor: A diósgyőrvasgyári zenekar hatása a nagy-miskolci zenekarok megalakulására

256 ZÁDOR TIBOR A háborúba bevonuló katonákat, több esetben a fiatal zenészek apját vagy bátyját, zeneszóval búcsúztatták el a perecesi állomáson. Leginkább a nyári kirándulásokon szerepeltek. Az első világháború alatt nem volt a zenekar működőképes, ezért a vasgyári zenekar tagjai jártak Perecesre kisegíteni. Az 1918-as polgári forradalom idején Miskolc város katonai parancsnoka a zenekart igénybe vette, amely a miskolci Tiszai pályaudvaron teljesített szolgálatot és a frontról hazaérkező katona vonatokat zenével fogadta. A Tanácsköztársaság idején, 1919-ben ismét együtt voltak és mint zenekar hangszereikkel együtt Mezőkövesdre a Vörös Hadseregbe katonai szolgálatra bevonultak. A román megszállás megszűnése után a zenekar újjáalakulása nehezen ment. A zenekar tagjait 1920. március 10-én Kókai István karmester vezetésével hangszereikkel együtt a miskolci 13. honvéd gyalogezredhez tényleges katonai szolgálatra hívták be, ahol 1925-ig teljesítettek szolgálatot. Akkor egy részüket leszerelték, másokat különböző katonazeneikarokhoz helyeztek át. A diósgyőri vasgyár igazgatósága, ahová a perecesi zenekar tartozott, még 1922-ben elhatározta, hogy a fúvószenekart vonószenekarrá fejleszti. Erre a néma filmet játszó mozielőadások miatt volt szükség, hogy az előadások alkalmával hangulatfestő zenét játsszanak. A vonószenészeket akkor a vasgyári zenekar kölcsönözte fiatalabb zenészeiből. Igen sok, jó zenésszé fejlődött fiúnak ez volt az első iskolája, itt tettek szert zenekari rutinra. Bajor (Bauer) László, Bauer Vencel, Szigeti József, dr. Huszovszky Sándor, dr. Zádor Tibor, Sebesi (Schwarczbacher) József, Matherni Géza, Kaveczky Ferenc, Vancsó Dezső, Bodnár István, dr. Schmied József stb. voltak azok a vasgyáriak, akik a vonószenekar kifejlesztésében szerepet játszottak. 1924-ben Wessely Ferenc, a vasgyári zenekar tagja, lett a karmester. Igen nagy lelkesedéssel fogott hozzá az ifjúság zenei neveléséhez és tanítványaiból egészítette ki a zenekar vonósait. A zenekar ekkor már 24—26 tagból állt. Műsoraik: divatosabb nyitányok, köztük néhány igényesebb is, mint Mozart: Szöktetés a szerájból, Auber: A portici néma. Ezeken kívül opera- és operett-egyvelegeket is játszottak. Hangversenyeiket vasánnap délutánonként a mai Bányász Klub udvarán tartották. Wessely igen sokat fáradozott a zenekar fejlesztése körül. Az 1929-es gazdasági válság a zenekar fejlődését is visszavetette. Létszámát 18 főben állapították meg és a játékalkalmakat is csökkentették. Wessely 1934-ig volt karmester, az utóbbi időben sokat betegeskedett és már nem tudta szolgálatát ellátni (3. kép). Ekkor Mohila István — aki előzőleg a vasgyári zenekar karmesterhelyettese volt — vette át a zenekar vezetését. Ezt a tisztséget 1940-ig töltötte be. Utána 1941-ben Hajmán László, a kassai rádió zenekarának tagja, lett a dirigens, azonban a háborús idők miatt különösebb teljesítményekre nem volt lehetőség. 1945-ben Hajmán visszament Kassára és Pogány Sándor lett a karmester. Az öreg zenészek javaslata alapján 1945 szeptemberében Matherni Gézát hívták meg a karmesteri tisztre. Első dolga volt, hogy a zenekar létszámát 15-ről 30-ra emelte, s ezzel a zenekarral az új aknai kultúrház-