A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

FOGARASSY László: Felvidéki guerillaharcok a Károlyi kormány idején

232 FOGARASSY LÁSZLÓ I. zászlóalja egy páncélvonattal meg nem érkezett. Este 21 órakor a cseh páncélvonat át akart törni Lipótvárról Galgócra, de kudarcot vallott. Éjfélkor már sikerrel ismételte meg a támadást, a cseh gyalogság pedig közelharcban elfoglalta a vasúti hidat, ahol 3 ágyút és 8 gépfegyvert zsákmányolt""'. Magyar forrásból azt tudjuk, hogy a 4 37. üteg egyik lövegszakasza a szekérgyárnál, a másik pedig a vasúti hídnál volt állásban és a kezelő személyzet a közelharcban megsemmisült

36

. A gyalogság a Pálmaycsoport egy részlegéből

37 és a nyitrai tisztiszázadból állott, tehát a nyitrai 14. honvéd gyalogezred állította ki. További harcokra az időközben megkötött Hodza—Bartha-féle egyezmény folytán Galgócnál nem került sor. A megelőzően december 3-án átnyújtott Vyx-jegyzékről szóló újsághír volt az, amely a Magerl-különítményt demoralizálta. (Az idetartozó 16-osok legénysége nagyrészt szlovák anyanyelvű volt.) A fenti napon a cseh csapatok ezt a vonalat tartották: Turzófalva — Nemeskotessó — Trencsén — Ölved — Vágvonal Galgócig — Lipótvár — Nagyszombat — Báhony — Stomfa — Dévénytó. A Hodza —Bartha-egyezmény értelmében a cseh csapatok állásaikat (most már harc nélkül) kitolhatták a következő vonalig: Dévényújfalu — Szentgyörgy — Szered — Verebély — Bát — Korpona — Gács — Nyustya — Nagyrőce — Gölnicbánya — Lemes — Gálszécs — Szobránc — Homonna — Mezölaborc

38

. Dr. Hodza Milán emlékirataiban nemcsak azt hangoztatja, hogy az ő diplomáciai tevékenységének eredménye volt az etnográfiai vonal elérése, hanem azt is, hogy Vyx távíróvonalán az ő siffrekulcsával táviratozott Párizsba dr. Benes Eduárdnak — méghozzá a Barthával kötött egyezmény aláírása előtt —, hogy az etnográfiai határnak eléggé megfelelő vonaltól délebbre fekvő demarkációs vonalat igényeljen

39

. Ö maga vallja, hogy tudott róla, hogy a csehek ellen kirendelt csapatok legénysége útközben részben megszökött, vagy éppen ki sem ment a pályaudvarra, ámde a cseh katonaság még a dezorganizált magyar csapatokkal sem bírt. Hodza budapesti csehszlovák követ diplomáciai tevékenységével foglalkozni itt nincsen helyünk, tehát újra visszatérünk a katonai eseményekhez. 1918. november 12-én, amikor az ellenségeskedések megkezdődtek, a cseheknek Szlovákiában összesen 1750 fő fegyveres és 9 géppuska állt rendelkezésükre, november 22-én pedig 4160 fő, 20 lovas, 44 géppuska. 4 löveg, 3 repülőgép és egy páncélvonat''

0

. 1918. december végén az egykori monarchia póttestei által kiállított és önkéntesekből alakult csapataik ereje a mostani Szlovákiában 560 tiszt, 9500 fő legénység, 91 géppuska, 20 lovas, 1 páncélvonat és 3 repülőgép volt

41

. Tehát eleinte egy gyenge gyalogezrednek, majd egy gyenge erejű dandárnak, végül pedig egy hadosztálynak felelt meg. Habár a magyarok rögtön megkezdték visszavonulásukat a Hodza— Bartha-féle demarkációs vonalra, most itt keletkeztek újabb összeütközések, mivel csehszlovák vélemény szerint a demarkációs vonal egyes helyeken délebbre húzódott az új magyar állásoknál. Ezért december 12-én a Bertalanffy-csoport a demarkációs vonalon innen fekvő Nagymácsédról vert ki egy cseh századot, ugyanakkor pedig Pozsonysárfőnél is visszaverték egy cseh járőr támadását. December 13-án Dévényújfalu és Lamacs között negyventagú cseh járőrt ugrasztottak szét. További cseh járőrtá-