A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

HUSZTY Sándor: Herman Ottó megindítja az Aquilát (1894)

22 HUSZTY SÁNDOR a külföldieket, a kikkel bizalmasabb lábon állunk, mindenáron reábírjuk, hogy jöjjenek, mert csak a tekintélyek tömeges megjelenése mentheti meg a jövőt. Vedd elő tehát Girtannert és mindazokat, a kikkel levelezel. Annyit írhatsz nekik, hogy Blasius és Hayek között villongás van, mely veszélyezteti a jövőt, s hogy ennek biztosításáról van szó. Nagyon örülnék, ha időt találnál arra, hogy itt is szétnéznél. Minden jókat kíván régi híved Herman Ottó"

13

. Gyorsan fordult Csató János levele, amiért újabb bizalmas információt kapott cserébe. ,,Kedves Barátom! Fogadd becses leveledért baráti köszönetemet s érd be e pár sorral, mert ég a fejem, öl a munka. Girtannert hagyjuk abba, mert előadóknak nem vagyunk szűkében s a 'díjazás' nemcsak elvi, hanem kényes kérdés is. Az meg teljesen bizonyos, hogy az osztrákok azért orrolnak, mert abban a nagyon kellemetes föltevésben, hogy közösügy és közösköltség lesz ezúttal is — istenbizony csalódtak. Volt eszünk, hogy más nemzetekre is fektettük a súlyt. Fuss már ide is! Ölel régi híved Herman Ottó"

14

. A bizalom megújult segítőszándékot szült. Csató János 1891 február közepi levele tele van megfontolandó tanáccsal. „Édes barátom! Köszönöm, hogy nagy elfoglaltságod daczára szíveskedtél levelemre válaszolni. Az az életben mindég úgy történt, mikép a munkaképes embereket terhelték meg a dologgal, következőleg nyugodj belé sorsodba annyival inkább, mivel ha sok dolgod nem lenne, bizonyosan te keresnéd hogy legyen. Ha az osztrák sógorok orrolnak, az az ő bajuk — ők az első congressust a mi beleegyezésünk nélkül rendezték a Haupt és Residenzstadt 100 forint segélye mellett, engedjék meg 'következőleg nekünk is náluk nélkül rendezni, úgy a hogy telik — hanem aztán minél több Poroszországit kellene megnyerni, a bécsiek örömére — remélem azonban, hogy francziák, olaszok és angolok is számosabban fognak eljönni, már csak azért is, hogy lássák Magyarországot. Én megkértem Danfordot, hogy írjon valamennyi tekintélyes angol ornithologusnak s biztassa az eljövetelre. Seebolin nekem Londonban ígérte, miszerént Erdélybe is el fog jönni. Én arról miikép ti imiféle intézkedéseiket tesztek, természetesen Enyeden nem bírhatok tudomással, azért bocsáss meg ha olyan dolgot ajánlók a mit ti tán már régen kifundáltatok, az pedig az: hogy jó lenne különösen a tervezett kirándulásokat a külföldi lapokban minél érdekesebb színben feltüntetni, miután, mint már említettem, bizonyosan több emberre a magyarországi puszta, a jogász és kanász meg a főváros láthatása birand nagyobb vonzerővel mint a congressus a maga osztályaival. Hát Tschusi mit akaródzik? már régen nem írt nekem, következőleg közelebbről fogom interpellálni.