A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

ZÁDOR Tibor: A diósgyőrvasgyári színjátszás 1919-ig

A DIÓSGYÖRVASGYÁRI SZÍNJÁTSZÁS 1919-IG 209 László, Kosári Kálmán, Veres József mind kitűnő alakítást produkáltak. A férfi- és női kar éneke kifogástalan volt. A zenekar játéka pedig oly tökéletes, kiegészítő része volt az előadásnak, amely nélkül a sikert lefíetetlen lett volna biztosítani"

;il

. Ennek az operaelőadásnak a megrendezése a legfényesebb bizonyítéka az első világháború előtti diósgyőri színjátszás fejlettségének, amely ekkor érte el első virágzásának tetőpontját. Az a műkedvelői lelkesedés, amely a 90-es évek közepén kezdett megnyilatkozni és a századforduló után már figyelemre méltó eredményeket mutatott fel, továbbá a vasárnapi felolvasások adta lehetőségek szakadatlan kihasználása, nem kevésbé a két egyesület: a Jószerencse és a Tisztviselők Dalkörének önképzőköri versengése következtében két évtized alatt a műkedvelők által elérhető legmagasabb eredményeket meg tudta valósítani. Ezt bizonyítja a műsor fejlődése is, hiszen a végén már Móricz Zsigmondot és Moliéret is adtak. A diósgyőrvasgyári műkedvelő dolgozók ragyogó bizonyítékát adták a művészetek iránti fogékonyságuknak, szeretetüknek és a közönség érdekében végzett áldozatos munka juk12. kép. A legény bolondja szereplői. Fent balról 1. sor: Mihók Rudolf, Muth János, Gaál Albert, Sztraka Ede, Martinék Vilmos, Szabó László, Benyó János; 2. sor: Pavlanszki Miklós, Kachnits Gizella, Petykó Antónia, Halász Margit, Sasvári Dániel, Hőrich Mária, Deák Gizella, Horváth János; 3. sor: Nagy Dezső, Pavlánszki Vilma, Klemenik Ferenc, Izsó Malvin, Krupinszki László, Simcsik Margit, Sztraka József, Bielik Erzsébet, Lőrinc Lajos; 4. sor: Gaál Ede, Károlyi Vali, Horváth Vilma, Loukota Ede, Simcsik Gizella, Bulla Elza, Karkosiák Gyula 14