A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

ZÁDOR Tibor: A diósgyőrvasgyári színjátszás 1919-ig

A DIÓSGYÓRVASGYÁRI SZÍNJÁTSZÁS 1919-IG 201 Meg kell állapítanunk, hogy a kezdetben nehézkesen induló felolvasásoknak nagy érdemük volt az, miszerint tíz évi folyamatos munka után valóságos irodalmi délutánokká fejlődtek. „Napjainkban zsúfolásig megtelik a munkásétterem — írta a Diósgyőr és Vasgyári Szemle —-, hol szórakoztató és tanulságos dolgokat adnak elő. A jól szervezett zenekar operettdaraboikat játszik, a műkedvelők lelkes és kedves csoportja víg egyfelvonásos bohózatokat ad elő nagy ügyességgel; szavalatok, kuplék és a program változatos összeállítása tanúskodnak az ügyes előadásokról. Megbecsülhetetlen munka volt ez. Műveltséget terjeszteni, annak szeretetét belevinni a nép legalsóbb rétegeibe, őket nemesre képezni"

20

. 1907 körül minden feltétel megvolt ahhoz, hogy a színjátszás elérje első virágkorát. Az első virágzás (1907—1914) A virágzásnak korábbi bekövetkezését késleltette a XX. század elején jelentkező ipari pangás, amely Diósgyőrött is éreztette hatását. A külföld versenye annyira kiélesedett, hogy azzal a küzdelmet csakis anyagi veszteséggel lehetett felvenni. Ez a körülmény a diósgyőri vasgyárra is kedvezőtlen hatással volt. 1901-ben az egész éven át tartó munkahiány miatt az igazgatóság kénytelen volt 1000 munkást véglegesen elbocsátani és sok munkást rövidebb-hosszabb időre szabadságolni

21

. A gyár munkásainak létszáma 1900. december 31-én 6119, egy év múlva 5161-re lecsökkent

22

. A fellendülés csak 1906-ban következett be, amikor a munkáslétszám újból elérte az 1900. évi létszámot. A nehéz gazdasági helyzet sztrájk kitörését eredményezte, és mert nem vezetett eredményre, sokan elhagyták a telepet és más vidékre vagy külföldre távoztak. Ez a körülmény a színjátszásra is kihatással volt, mert a színjátszók közül többen elhagyták Diósgyőrt; így Loborik Ferenc Budapestre, Domonkos Pál Franciaországba, Deák Ferenc, Gazsó Nándor és József, Regdon Lajos és Krupcsinszky Mariska az USA-ba, Hrahovina Ede Budapestre távozott

23

. A játékoskedv is hanyatlott ebben az időszakban, mert 1900-tól 1907-ig az egyfelvonásos színműveik hiányoztak a felolvasó délutánok műsorából. Lassan elmúlt a válság és a termelés emelkedésével a színjátszók kedve is visszatért. A népszerű előadásoktól függetlenül, amelyeket a vasgyári tantestület rendezett, a Jószerencse és a Tisztviselő Dalegylet is rendeztek színielőadásokat, önképzőköri estélyeket, amelyeket rendszerint táncmulatság követett. Ezeken az előadásokon belépődíjat szedtek, a közönség mégis tömegesen látogatta ezeket a műkedvelő előadásokat, mert igényeit nagyon jól kielégítette. A Jószerencse dalosai és műkedvelői azonban már nemcsak saját rendezvényeilken szerepeltek, hanem igen gyakran felléptek a népszerű vasárnapi előadások műsorában is. Jankovits után a Jószerencsénél Veres József, Veres Miksa fia, lett a rendező, aki mint műkedvelő igen tevékeny szerepet játszott. Az ő rendezésében mutatták be 1899-ben Nestroy Johann: Lumpacius Vagabundus c. 3 felvonásos, énekes népszínművet, amelynek főbb szerepeit Vágó Ferenc, Janiczki József és Regdon Lajos játszották. Veres másirányú elfog-