A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
ZÁDOR Tibor: A diósgyőrvasgyári színjátszás 1919-ig
A DIOSGYÖRVASGYÁRI SZÍNJÁTSZÁS 1919-IG 197 korra végezzen. Az erőszakkal nem sokra mentek, ezért a munkásokat más módon akarták távol tartani a pártgyűlésektől, s más irányú elfoglaltságot, szórakozást akartak számukra nyújtani. Az alapgondolat be nem vallottan ez volt. de a kormány úgy igyekezett feltüntetni a dolgot, hogy a munkásság szellemi helyzetén, kulturális igényein akar segíteni. Létrehozták az Ipari -munkások képzésére szervezett bizottságot, amely vidéken is létesített szerveket. Az 1898. november 13-án megtartott értekezleten megalakult a bizottság Diósgyőr gyártelepi helyi bizottsága. A vasgyári tanítók és orvosok vállalkoztak arra, hogy vasárnap délutánonként a Munkáséttereimbein az itteni munkásoknak és családtagjaikinak népszerű előadásokat, felolvasásokat tartanak. A bizottság elnöke Pittroff Kálmán iskolagondnok, jegyzője Szebenyi József tanító lett. Tagjai: dr. Soltész Károly főorvos, dr. Zakariás János gyárorvos, Nagy Lajos, Keresztes Vencel és Baán István tanítók lettek 10 . Az első előadást 1898. november 13-án tartották meg. Mindenesetre meg kell állapítanunk, hogy a pedagógusok a nevelés gondolatának voltak hívei és a 17 éven át, az első világháború kitöréséig rendszeresein megtartott előadásokon politikai tárgy nem került szóba. Annál többet szerepeltek irodalmi, történelmi, földrajzi, természettudományi és egészségügyi előadások, amelyek érdekesek voltak. A kiváló pedagógusok sok esetben önálló tanulmányokat írtak, s azokat ismertették. A vasgyári tantestület tagjai „predesztinálva voltak arra, hogy csökkentsék azokat a távolságokat, amelyek nálunk erősen ki vannak fejlődve" 11 . Az itteni társadalom harmonikus együttműködését igyekeztek biztosítani. A tanítók jól szervezték meg az előadásokat. Megfeleltek a hozzájuk fűzött várakozásnak, emelték a munkások szellemi és társadalmi életszínvonalát, előmozdították művelődésüket és tisztességes, nemes szórakozást nyújtottak a hallgatóknak. A felolvasások rövid idő múlva valóságos irodalmi délutánokká fejlődtek, mert amíg kezdetben a felolvasás mellett csupán szavalatok és néhány zeneszám szerepelt, később a 12 számból álló műsorban csak egy szavalat fordult elő, a többi pedig magánszám, énekszám, monológ, párbeszéd s 1907-től minden felolvasás végén egy, de néha ugyanazon délután két egyfelvonásos színdarab is szerepelt. Ez a keret lehetőséget adott a színjátszás erőteljesebb fejlődésére, mert most már vasárnapról vasárnapra szerepelhettek. A fejlődésről azonnal meggyőződhetünk, ha két ilyen, egy korábbi s egy későbbi műsort összehasonlítunk. Olvassuk el pl. az 1898. november 13-án megtartott első felolvasó előadás műsorát. 1. Hymnus. Előadta a gyári zenekar. 2. Szózat. Énekelte a „Jószerencse Dalkör". 3. Erzsébet királyné élettörténete. Előadta Szebenyi József tanító. 4. Alkalmi zenedarab. Előadta a gyári zenekar. 5. Ah, távozol hát tőlünk. Énekelte a „Jószerencse Dalkör". 6. Király induló. Előadta a gyári zenekar. A jelen voltak száma 1500 12 . Figyeljünk fel már az első vasárnap délutáni előadás résztvevőinek létszámára.
