A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
HUSZTY Sándor: Herman Ottó megindítja az Aquilát (1894)
18 HUSZTY SÁNDOR magyar közönségnek oly madártant óhajtunk kezébe adni, mely nem csupán 'más -munkákból átvett száraz leírásokat tartalmazzon, hanem a madarak életét közetlen megfigyelésből merített tapasztalás alapján is tárgyalja, akkor lehetővé kell tennünk, hogy a czélba vett utazások megtétessenek. Minthogy azonban Társulatunk költségvetése nem engedi meg, hogy az utazás költségeit saját pénztárunkból utalványozhassuk: választmányunk f. évi február 15-ikén tartott ülésében elhatározta, hogy a beadványt melegen pártolva azon kérelemmel teszi át a Tks. Bizottsághoz: méltóztassék a fenntjelzett czélra Társulatunknak egyezer (1000) forintot rendelkezésére bocsátani és a Társulatnak adandó ezen segélyével a nagy munka létrejöveteléhez hozzájárulni. Herman Ottónak a természettudományi ismeretek népszerűsítése körül eddig kifejtett munkássága biztosítéka annak, hogy a -most tervbe vett munka, mely egyúttal hézagpótló is, a magyar olvasó közönség részéről örörnmel fog fogadtatni" 9 . Megvolt a pénz, elindult hát Herman Ottó 1888-ban nyáridőben Norvégia felé. Színes útiélményeit az egész ország olvashatta. Belőlük született néhány év múltán egy kicsit ornithologiai szándékú, izgalmas és érdekes könyve, Az északi madárhegyek tájáról. Élményekkel és tanulságokkal telten tért haza, de további kutatását, a madarak vonulásának útját követni már nem lehetett, mert új, nagyszerű feladat várt rá. Meg kell mutatni, bizonyítani a magyar ornithologia fejlettségét és haladását a világ kritikus figyelme előtt. Nemzetközi madártani kongresszusra készült -az ország, sorrendben a másodikra. A Bécsben tartott első vegyes emiéköket ós érzéseket hagyott a résztvevőkben. A budapestinek sikeresebbnek és tisztességesebbnek kell lennie. A szervezés élére nem kerülhetett más, mint Herman Ottó. Körül is nézett és kezdte előszámlálni, kikre támaszkodhat az előkészület munkájában. Közülük egy volt Csató János, a nagyenyedi alispán, a szorgalmas természetbúvár, akinek barátságát még kolozsvári éveiben folytatott vitájuk erősítette meg váltig tartóvá. 1889 végén, amikor a kongresszus időpontja tolódni kezdett, írta le neki elképzeléseit. „Igen tisztelt Uram! E levél tartalma, gondolom, teljesen meg fogja győzni arról a rohamos fejlődésről, a mely a mi drága madártanunkban bekövetkezett. Én találkozásunk után már harmadnapon fölkerestem Csáky grófot, átadva neki egy promemoriát, a mely az észleleteket és a madártani comgressus ügyét tárgyalta: a miniszter nagyon megköszönte, már azért is, mert a congressus eszméjével Blasius és Hayek veszekedése miatt (már-már fölhagytak; de minthogy az anyagiak dolgában két minisztérium és a főváros van érdekelve, a dolognak újból való nyélbeütése egészen eddig húzódott el. Most azonban a dolog ímeg van fogva s menni fog, mert muszáj neki. A congressus 1891-ben lesz meg: a -minisztérium részéről Szalay oszt. tanácsos, ki teljesen emberem, van megbízva. A kezdeményezést átjátszottam a Term. tud. Társulatra, mely a maga részéről már ki is küldte Frivaldszky, Entz, Paszlavszky, Horváth Géza és H. O. tago-
