A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
KILIÁN István: A XVII-XVIII. századi iskolai színjátszás Sárospatakon
152 KILIÁN ISTVÁN A most bemutatott és közreadott komédia a keletkezési idő tekintetében egy bokorban van a Kocsonya Mihály házassága, a Bakhus, Pállya István Ravaszy és szerencsésével, s talán még a kézdivásárhelyi—kantai Borka asszony és György deákkal is 12:i . Témája azonban elüt a felsoroltakétól. Ez a darab még nem proianizálódott annyira, hogy benne már nők is megjelentek volna. Ettől függetlenül azonban ennek a jóízű magyar komédiának az ismeretlen szerzője olyan, az iskolai színpadra alkalmazott komédiát teremtett, amely újabb bizonyítéka az iskolai színpad elvilágiasodásának, a jezsuita szerzők komikum felé való fordulásának, s az általános igénynek, hogy a dráma szakadjon el a templomtól és a liturgiától, s töltse be elsőrendű feladatát — a kisebb vagy nagyobb közönség, a felnőttek vagy a diákok szórakoztatását. Ügy hisszük, ezt az igényt az ismeretlen nevű, de bizonyára erdélyi szerző meg is tudta valósítani. Jó adat ez a dráma arra is, hogy a szerzők mindinkább törekedtek, hogy darabjaikat a helyhez és időhöz alkalmazzák. A szerzőnek sikerült a magyar társadalom legtipikusabb alakjait megformálni. Hibái az iskoladráma korlátozott voltából adódnak. Ezeknek a dráma fejlődését gátló tényezőknek az átlépése azonban már csak idő kérdése, s csak keveseknek megadatott lehetőség. Ez a komédia Sárospatakon is hathatott, hiszen az észaik-magyarországi kisváros társadalma alig állhatott másokból, mint a tudálékos és fukar földesurakból, kisbirtokosokból, a hivatali hatalmukkal visszaélő várprefektusokból, ravasz szolgákból, s a bérüket megkövetelő parasztokból, apjuk birtokából kisemmizett fiatalokból. Egy szóval: ez a komédia a XVIII. század második felében élő magyar kisváros társadalmának reális rajza, márcsak az ilyen kisvárosokban élő céhmesterek, céhlegények és inasok hiányoznak ebből a komédiából, pedig Erdélyben a XVIII. század elején a diákszínpadon már megjelenik ez a figura is 124 . Úgy hisszük, sorra véve a közreadott, ismeretlen szerzőtől származó komédia erényeit és hibáit, sikerült olyan magyar nyelvű komédiát közreadnunk, amely joggal foglalhat helyet a társadalomkritikai tendenciákat is sejtető vagy társadalomkritikai kérdéseket feszegető, a XVIII. század második feléből való magyar nyelvű komédiák között. JEGYZETEK 1. Ladislaus Polgár: Bibliographia de História Societatis Jesu in regnis olim corona Hungarica unitis (1560—1773). Róma, 1957. 60. 2. Visegrádi János: Az 1697-i parasztmozgalom lefolyása Sárospatakon. Adalékok Zemplén vármegye történetéhez. 15. évf. (1910) 65—71, 175—180; 16. évi (1911) 70—74, 165—169. Visegrádi János: A kegyesrendiek sátoraljaújhelyi házikönyvtárának ismertetése. Adalékok Zemplén vármegye történetéhez. 15. évf. (1910) 227—273. Döngő Gyárfás Géza: Jezsuiták volt szőlei és ingatlanai a Tokaj-Hegyalján. Adalékok Zemplén vármegye történetéhez. 14. évf. (1909) 318—320. 3. Weiser Fridericus: Literae authenticae exhibentes origines scholarum Hungáriáé, quas pro informanda iuventute post cladem ad Mohács viri catholici condiderunt et dotarunt, reges apostoliéi confirmarunt. (Kalocsa 1882—1885.) fasc. 3. XXIV— 192, 343, XV—424—LV. Tanulmányunk kéziratának lezárása után jelent meg Mészáros István: A Szalkai-kódex és a XVI. század végi sárospataki iskola (Budapest, 1972.). Ebben Mészáros (i. m. 18—31.) részletesen elemzi a pataki városi iskolának az általunk tárgyalt időszak előtti történetét.
