A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)
KILIÁN István: A XVII-XVIII. századi iskolai színjátszás Sárospatakon
144 KILIÁN ISTVÁN lőre azonban a többi négy dráma székesfehérvári előadatásáról nincs semmi értesülésünk. Fehérvárra úgy kerülhettek ezek a drámák, hogy valamelyik jezsuita tanár vihette magával azért, hogy új állomáshelyén is előadják a diákok. A darabok egyébként a most közreadott Ként kapáló című komédia keletkezési körülményeinek felderítésében további adatokat nem nyújthatnak. Elképzelhető, hogy mind a hat színjátékot bemutatták a székesfehérvári diákok is, de az a tény, hogy egy nagyszombati verses panegyricus, egy Kassán előadott családtörténeti témájú dráma, egy Gyulafehérvárott is ismert komédia (Ként kapáló) Fehérvárt került elő, elegendő adat annak a ténynek a megerősítésére, hogy a jezsuita drámarepertoárban gyakran objektív okok miatt is, s nyilván szubjektívek miatt is, nagyon gyakori a vándortéma. A szerző, a rendező vagy egy szereplő (de későbbi tanár) magával vihette a kéziratos iskoladrámát. A jezsuita paptanárokat pedig igen sűrűn diszponálták. A drámatémák nemzetközi vándorlására vonatkozóan nemrég mutattuk be az addig ismeretlen XVII. század végi, XVIII. század eleji Kezdi vásárhely—Kantáról származó kéziratos iskoladráma-gyűjteményt, amelyben egy belga-flamand, egy bécsi, trencsényi, kassai jezsuita drámákat is találtunk 85 . A drámatémák nemzetközi és országon belüli vándorlása tehát közismert tény. Végső soron ugyanezt a tényt bizonyítja a most, itt kiadott Ként kapáló című komédia is. Jablonkay szerint 86 évjelzés nélkül Gyulafehérvárt fennmaradt egy Kéncskapáló Nemzetes Kénís Demeter Uram című „mulatságos" játék, amelynek végén két, 3 strófás „ária", azaz dalbetét szöveg is található. Semmi kétségünk nem lehet, hogy a Sárospatakon is előadott Ként kapáló komédia fő vonásaiban azonos a gyulafehérvári variánssal. Némi szövegmódosítás azonban elképzelhető, hiszen már a címet is módosította a pataki variáns írója. A komédia erdélyi eredetét bizonyítják a szövegben előforduló erdélyi helynevek, vagy a ma már ismeretlen jelentésű, s a maguk korában is talán csak Erdélyben közismert szavak. Az is bizonyos, hogy ezt az Erdélyben keletkezett komédiát Sárospatakon 1767. február 26-án, farsang idején mutatták be. A pataki diáriumban a következő bejegyzést találtuk: „Ma a syntaxisták P. professzora egy farsangi, magyar nyelvű igenjó actiót mutatott be a várban levő palotában. Üjhelyt a nagyszámú nemességből nem kevés hallgató képviselte, akiket a Professor és a Praefectus hívott meg. Legelőkelőbbek voltak a főtisztelendő Prépost úr, tekintetes Szirmai Tamás úr, aki nagy kísérettel érkezett. Ketten voltak a paulinus atyáktól is. Valamennyi férfi a rendházban ebédelt meg, s ezután befejezve az ebédet, amelyen a mieink közül csak négynek jutott hely, az urakat Kossuth úr látta el. Az actio körülbelül fél négykor kezdődött el, s hat órára befejeződött. A máshonnan érkező vendégek nálunk töltötték az éjszakát. Közöttük kálvinisták is voltak jószándékuk jeleként. Szirmai úr a szereplőknek 1 aranyat ajándékozott kegyesen." A szintaxisták professzora ebben az esztendőben Ürményi István volt. A komédia témája röviden így fogható össze: Kénes Demeter állandóan nagyobb vagyon után vágyakozik. Azt hallja, hogy a Pusztavárba óriási kincseket rejtettek el. Ezt a kincset azonban csak az találhatja meg, akinek a vár a tulajdonában van. Ezért a pénzsóvár öreg nem törődve
