A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 12. (1973)

JOÓ Tibor–SÓLYOM Dezső: A diósgyőri pálos kolostor

114 JOÖ TÍBOR-HSÖLYOM DEZSŐ térbeli viszonyt és Diósgyőr XVIII. század végi kiépítettségét a 18. képünk szemlélteti. A kolostorkert és a hajdani gazdasági udvar két kerítésfala közötti területet gyalogos közlekedésre használnák, előtte — délen — a magas épület lábakra állítva valósulna meg úgy, hogy az alatt a főgyalogút töretlenül haladhasson a Szinva-parttól a baráthegyi pinceépületig. Ez a gyalogos tengely képezné az idegenforgalmi bemutatás fő vonalát, ezen hely ezkedneik el és erről közelíthetők meg a műemléki jelentőségű épületek, építmények (a volt kolostor, címeres kapu, tornácos lakóház, présház, pince, zöldterület). A lakóépületsor íve a nyugati végén az egy oldalra tájolható épületekre vonatkozó előírás szerint 10 fokkal hajlik el keletre az észak—déli iránytól, s így az a tervezett északi tehermentesítő útról Eger felől érkezők számára mintegy városkapu jelleget ölt. Az azon „áthaladók" az épületsor kitáguló öblében, szép növényi környezetben pillanthatják meg a kolostor együttest, amihez egy biztosított keleti leágazáson keresztül kényelmesen visszatérhetnek, a megépítendő gépkocsiparkolóban leállhatnak és gyalogos séta keretében az egész együttest végiglátogathatják. Kívánatos és szükségszerű lenne, hogy a magasházsor alapozásának megkezdése előtt a kolostorral szomszédos beépítési területen a leletmentő ásatásokat, kutatásokat a múzeumi szervezet elvégezze, a későbbi ütemben helyreállítandó épületek területét az építkezések tartamára megfelelő védőkerítéssel vegyék körül és itt a feltárásokat a lakóházak építkezése után végezzék el, mert az esetleg feltáruló maradványok védelme kellően csak akkor biztosítható. A korábban már említett vendéglátóipari hasznosítás során például a Hegyalja u. 53. szám alatti malomépületből presszót, a Hegyalja u. 27. szám alatti jelenlegi „vendéglátóipari egységből" színvonalas csárdát, a korábbi két évszázados múltját reprezentáló vendégfogadót lehetne (kialakítani. A Baráthegyalja u. 24. alatti nagy dongaboltozatos pincéjű volt présházból és a közelében levő barátpincéből hangulatos vacsorázóhelyet, nyári kertvendéglőt és pinceborozót képezzenek ki, s ezek szőlőterületén bemutató szőlőparcella kialakítására is mód nyílna, ahol a régi miskolci—diósgyőri szőlőművelés módjait, eszközeit, szüreti szokásait is bemutathatnák az érdeklődőknek. A kolostorépület együttese alkalmas lehet egy helytörténeti gyűjtemény és kiállítóhelyiség létrehozására is, a szemközti (Erdész u. 4. sz. alatti) tornácos lakóépületben pedig létesíthetnének egy szeszmentes „szörp-bárt", tej-, kávé-, kakaóivót. A meglevő és feltárható épületek a magyarországi barokk viszonyoknak megfelelően egyszerű, puritán megjelenésűek, a gyakorlati szempontok alapján létesültek a mindenkor kis anyagi lehetőségekkel rendelkező hazánkban, az egyetlen magyar alapítású — tehát a külföldiekhez képest szegény — szerzetesrend létesítményeiként. Ennek következtében a feltárható és felhasználható pálos-komplexum ereje és értéke főleg az együttesében van, ezért viszont csakis valamennyi épületet és csakis komplexen szabad kezelni. Ezzel az alapelvvel kell számolni valamennyi — a helyreállításban érdekelt — szervnek.