A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

LAJOS Árpád: Mancsozás, tekézés (népi gyermekjáték)

MANCSOZÁS, TEKÉZÉS 421 szórokonság, de a manga, vagy mangalica helyett sohasem mondtak mancsot. A „mancsukázás" szónak a mancshoz, és nem a mangához van köze. A mancs szó szerepel a Magyar Nyelv Történeti Etimológiai Szótárában.

8 A szótár meghatározza: a mancs palóc nyelvjárási szó. Szláv eredetűnek van feltüntetve, vö. cseh: mícs, szorb: mícs, ukrán: mjács, fehérorosz: miács szavakkal, melyek jelentése: labda; bővebben említve a labdát: a mícs, mjács, miács szavak jelentése: „sar iz uprugogo materiala otszkokivajuscsij pri padenji ot tvjordoj poverchnoszty" = gömb rugalmas anyagból, amely esés közben visszapattan a kemény felülettől".

8 A fentiek mellett kínálkozik még a magyar szórokonság keresésével való magyarázat lehetősége, ha párhuzamba állítjuk a gancs-mancs, gancsozásmancsozás szavakat, s analógiákat keresünk. Kétségtelen, hogy a fenti párosított szavaknak közük van egymáshoz, hiszen 1. magát az elütős játékot a palócság hol gancsozásnak, hol mancsozásnak, a fagolyót hol gáncsnak, hol mancsnak nevezi; 2. ha szópárba állítjuk őket, azonnal kiderül a gáncs szó jelentése: görbe, dudoros fa, vagyis faanyag, melyből fagolyót faragnak. Valóban: jelentésbővüléssel nemcsak fadudor, de fagolyó is (vö.: vas-vaspénz is pl.). 3. A mancs elhomályosult szó, de analógiák tükrében visszavezethető a gancs-ra; vö.: cica-mica, szuszi-muszi, gödör-meder, göndöröcske-möndölöcske (göndörszőrű kis bárány); főleg e legutóbbi analógia győz meg legjobban: e szópárból a második tag mint elhomályosult szó, sokáig külön is élt a nép nyelvhasználatában. Következtethetünk egy gancs-mancs ikerszóra, vagy szópárra, melynek tagjai idővel elváltak egymástól. —• A gáncs egyébként ilyen alakokban is használatos a népnyelvben: gincs-göncs, guncs, guncsa (e két utóbbi nemcsak fadudort, de görbe, kampós botot is jelent). A hiteles néprajzi adatok és nyelvi analógiák szerint feltehető, hogy a mancs szó egy régi gancs-mancs szópár népi elvonása, mely éppen az elvonás következtében elhomályosult. Megrögződésére, nyelvi használatára elsősorban a palócság mutat példát. Más területeken, eddig kimutathatólag az Észak-Alföldön való szórványos használata kiszóródási jelenségnek látszik. Magát a mancsozást pedig mint játékelnevezést és mint lejátszást együttesen tekinthetjük palóc etnikai specifikumnak. Másféle fagolyós játékoknak, ezek közt a lyukbaterelgetősnek is — mancsozással való elnevezése szórványjelenség. A mancsozás játékeszközeinek díszítésére a palócság körében eddig nógrádi példák kerültek közlésre. Az őrhalmi, ipolyvarbai játékeszközök díszítésmódja többfelé ismert motívumok megszerkesztésével a palóc népi díszítőművészet jellemzői közé tartozik, mint más tájaktól megkülönböztető etnikai jegy. Mint távoli díszes rokonokat, említem meg végül a miskolci Herman Ottó Múzeum tulajdonában levő díszes matyó labdaütőfákat, melyeket a lányok kaptak udvarlóiktól. Bár a hajítófás játékra nem emlékeznek, nem lehetetlen, hogy valaha volt kapcsolat a matyóság körében a palóc játéktípussal. E kapcsolat kutatása még hézagpótló eredményekre vezethet.