A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

DÉNES György: Középkori vastermelés a Bódvától keletre és a tornaszentandrási ikerszentélyes templom

KÖZÉPKORI VASTERMELÉS A BÓDVATÓL KELETRE 93 Szempontunkból ezért a legfontosabb a ma Olaszországhoz tartozó DélTirolban, a Merán melletti Schönna városka temetőjében álló, átépítés nélkül ránk maradt, XI—

XII. századi, román stílusú, ikerszentélyes Szt. Marion templom/' Merán környéke régi vasércbányáiról, vashámor jairól nevezetes/

10 és figyelemre méltó, hogy Szt. Márton — amint arra már utaltunk — a vasművesek, pontosabban a fegyverkovácsok és patkolókovácsok védőszentje. Osztrák—német építészettörténészek az ikerszentélyes kéthajós templomok többségét a bányásztelepülések sajátos társadalmi rendjével magyarázzák, amely a szervezett bányászságnak a lakosság más foglalkozású rétegeitől való különállását, kiváltságos jogállását azzal is hangsúlyozni kívánta, hogy a bányászoknak a templomban nemcsak külön padsorokat és karzatot, de különálló szentélyben elhelyezett külön oltárt is biztosított.

56 A tiroli—osztrák—délnémet terület bányászvidékein így hagyományossá vált a középkorban az ikerszentélyes templomépítkezés. Bányásztemplomokat Magyarországon is ismerünk, de azok nem ikerszentélyesek. Még ma is bányásztemplomnák nevezi a helyi lakosság Nagybörzsönyben azt a templomot, amelyet a Zsigmond király által 1416-ban Szászországból odatelepített német bányászok 1417-ben gótikus stílusban építettek. Homlokzatán az építkezés éve és a bányász jelvény ma is látható. Belsejében XVIII. századi bányászképek vannak.

57 Ez a templom építése idején a német bányásztelepesek saját külön temploma lehetett, amelyet csak ők használtak, hiszen a nem bányász lakosság számára ott állt a már két évszázaddal előbb épült s ma is fennálló, román stílusú Szent István templom. Amikor ez már szűknek bizonyult, 1784-ben új, nagyobb plébánia templom épült, a „bányásztemplom" pedig — amint a benne levő, már említett XVIII. századi bányászképek is bizonyítják — ezután is a bányászok külön temploma maradt. Ezért nem is volt itt szükség két szentély építésére. A Felvidék ősi ércbányavárosában, Csetneken a középkorban a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt — mai evangélikus — templomot a XIII. században kezdték építeni. Fennálló gótikus formáját a XIV. és XV. században nyerte. Északi oldalhajója karzatának mellvédjére festett bányászcímer azt jelzi, hogy ez az oldalhajó a bányászoké volt és hogy nemcsak a címer festését (valószínűleg újrafestését) feltüntető időpontban, 1742ben, hanem már a protestantizmus térhódítása előtt, tehát a középkorban is, arról az oldalhajó falán a bányászvédszent, Szt. Borbála freskóképe tanúskodik. A karzat alatti padsorok, a mellvédre festett címer szerint, a kardkovácsoké voltak. A déli oldalhajó karzatának mellvédjén a kovácsok címere és az 1637. évszám látható, a mellette álló oszlopok egyikén pedig Szt. Márton és az Árpád-házi szentek freskóképeit láthatjuk. Mind a Szt. Borbálát, mind a Szt. Mártont ábrázoló freskóképek a XV. században készültek. A templom szentélye alá temetkeztek a városnak és a környék nagy ércbányáinak ősi birtokosai, a Csetneki Bebekek. A bányászokon és vasműveseken (kardkovácsokon, kovácsokon) kívül csupán a tímárok címerét láthatjuk még egy oldalpadsoron. A főhajó a lakosság egyéb rétegeit fogadta be.

58 A bányászok és vasművesek ősi, szakrális eredetű, kiemelt jogállását, kiváltságos helyzetét, a lakosság többi rétegeitől való szervezeti különállá-