A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

TÓTH Sándor: Az oszlári Holt-Tisza élővilágáról

AZ OSZLÁRI HOLT-TISZA ÉLŐVILÁGÁRÓL 639 KÉRÉSZEK — EPHEMEROPTERA A kérészek lárvái az oxigéndús vizeket kedvelik, így a fajok többsége folyóvízben fejlődik. Ebből következik, hogy az oszlári Holt-Tisza kérész faunája meglehetősen szegényes. Legnagyobb számban az egész Európában gyakori elevenszülő kérész (Cloéon dipterum L.) fordul itt elő. Ez érthető is, mert ennek lárvája a legigénytelenebbek közé tartozik. Állóvizekben, sőt kisebb árkok vizében is kifejlődik. Hazánkban a legelterjedtebb kérészfaj. Különösen 1967-ben és 1968-ban rajzott nagy tömegben az oszlári Holt-Tiszánál. Ezen kívül még két faj került elő innen. A tarka kérész (Ephemera vulgata L.) és a Siphlonorus aestivalis ETN. Kétségtelen, hogy a hazánkból eddig kimutatott 50 kérészfaj közül többnek a lárvája is megtalálja életfeltételeit az oszlári Holt-Tiszában. Azonban a kifejlett, apró termetű kérészek annyira törékenyek, hogy a gyűjtés során a hálóban rendszerint teljesen tönkremennek, meghatározhatatlanná válnak. SZITAKÖTŐK — ODONATA Mint már a bevezető részben utaltam rá, a Holt-Tisza rovarfaunájából a szitakötőket kutattam a legintenzívebben. Ezért vizsgálataim részletesebb elemzését adom, mely egyrészt kitér röviden a szitakötők általános jellemzésére, másrészt az egyes fajok palaearktikumi és hazai elterjedésére, a gyűjtési idő ismertetésére stb. is. A szitakötők ősi sajátosságokat mutatnak. Lárváik vízben fejlődnek, ahol ragadozó életmódot folytatnak. Az oszlári Holt-Tisza adottságai (elsősorban a dús növényzet) kedvezően hatnak a lárvák fejlődésére. Így a HoltTisza szitakötő faunája gazdag és változatos. A kifejlett szitakötők ugyancsak ragadozók. Általában hasznos rovarok. Jelentőségüket fokozza az is, hogy lárváik fontos szerepet játszanak a halak táplálkozásában. A Zygoptera alrendbe tartozó apróbb termetű fajok általában gyenge repülők, a víz közeléből alig távoznak el. Az Anisoptera alrendbe tartozó nagyobb termetű fajok viszont kiváló repülők. Ezek a lárvák fejlődéséhez szükséges víztől gyakran messzire elkalandoznak, de a szaporodás időszakában mindig visszatérnek oda. A szitakötők között előfordulnak úgynevezett vándorló fajok is. Valószínűleg e jelenséggel kapcsolatos a sebes ácsa (Aeschna cyanea MULL.) nevű szitakötőnek az oszlári Holt-Tiszánál való gyűjtése. Ez a faj hegy- és dombvidékeinken él. Az Alföldről csupán Kalocsáról ismerjük, régi irodalmi adat alapján. Az oszlári Holt-Tiszánál 1962-ben került elő néhány példánya. A későbbi években nem sikerült itt gyűjteni. Ezért úgy látszik, hogy e faj lárvái nem fejlődnek az oszlári Holt-Tiszában. A kifejlett példányok 1962-ben vagy más években is, valószínűleg kóborlásaik során vetődtek el a környékre. Ez annál inkább is lehetséges, mivel a Bükk déli, délkeleti lejtővidéke, ahol nem nagy számban, de rendszeresen gyűjthető e faj, nincs nagy távolságra, mindössze 30—35 km légvonalban. Magyarország szitakötő faunájának ismerete — különösen az utóbbi 10—15 évben történt kutatások következtében — jónak nevezhető. Azon-