A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

K. KOVÁCS László: Adatok a miskolci avasi templom történetéhez

ADATOK A MISKOLCI A VASI TEMPLOM TÖRTÉNETÉHEZ 63 rabolta s a kegyúri jogot magának eltulajdonította István nagy kárára, aki ezt a megrövidítést — leszámítva a már ráfordított és még ráfordítandó költségeit és kamatait — négyszáz arany forintért sem hajlandó eltűrni, ennélfogva ügyvédje azt kéri, hogy Bálint paptól ítéletileg vegyék el a kegyuraságot és Kowách Istvánt helyezzék vissza bele, úgy hogy alperest 400 a. forint kártérítésre és a peres költségek megfizetésére ítéljék a jog és a peres törvény útján, fenntartva felperes részére azt a jogot, hogy a per folyamán követelését változtathassa, ahogy azt a vád és a védelem fordulatai kívánják. Ebben a felek meg is egyeztek, mi pedig Krisztus nevében végítéletet mondjunk. Meghallgatva a feleket, a vád és a védelem okoskodásait s feleleteit megvizsgálva, s mérlegelve azokat az igazság serpenyőjén, s jogi szakértők véleményét is szorgalmasan kikérve, Isten nevét híva segítségül, az előttünk álló peres felek ellentétes álláspontjában, mint illetékes törvénytevő hatóság, írásban ezt az ítéletet adjuk: Krisztus nevét híva segítségül, mint illetékes bíróság, s egyedül csak Istent s isteni igazságot tartva szemünk előtt, ebben az előttünk folyó perben Kowách István csabai lakos, mint felperes, a most éppen Egerben tartózkodó Bálint miskolci pap, mint alperes s viszont közti perben, amely az alperest a miskolci Szt. István templom oldalához épített Szűz Mária kápolna kegyúri jogának eltulajdonításával vádolja, s felperes káplánjának ottani egyházi tevékenységének megzavarásával, amikor alperes megakadályozza felperest, hogy abban a maga és szülei lelkiüdvéért szentmiséket mondhassanak káplánjai, ebben a perben végítéletünkhöz bölcs jogi szakértők véleményét is kikérve s mérlegelve kimondjuk, kijelentjük s kihirdetjük, hogy a perben forgó miskolci Szent István-templom oldalához épített Szűz Mária-kápolna elfoglalását Bálint pap által, s Istvánnak kizárását onnan, hogy káplánjai ott szentmiséket mondhassanak az ő s szülei lelkiüdvéért, ezt vakmerő, jogtalan s megengedhetetlen jogeltulajdonításnak tartjuk, elítéljük s a jelenben nem tűrjük, hanem Kowách Istvánt s káplánját a kápolna jogainak békés birtokába visszahelyezzük, Bálint papot pedig ebben a perben pervesztesnek ítéljük Kowách Istvánnal szemben, a peres költségek megfizetésére és kártérítésre is kötelezzük, ennek az összegnek a meghatározását magunknak tartjuk fenn későbben. Mindennek hitelességére, s bizonyságul adjuk jelen levelünket pecsétünk reányomásával s közjegyzőnk jegyével s aláírásával megerősítve. Kelt Egerben, május hó 29. napján, az Űr 1493. esztendejében, összeolvasva, ellenőrizve s írásban is kihirdetve, mint a mi illetékes végítéletünket a fentnevezett évben, a 11. indikcióban, május 29-én mintegy 6 óra körül a mi lakásunk emeletének csarnokában, ahol ítélkezni szoktunk, Krisztusban szentséges atyánk VI. Sándor pápának első évében, amikor jelen voltak a következő tiszteletreméltó egyháziak: Beregszász-i Antal, Váry-i Máté kanonokok, Bag Tamás az egri Szt. György oltárának igazgatója, Pál az Eger-városi Szt. Jakab-templom plébánosa, Sáros-i János volt plébános, a nemes világiak közül az egri lakos: Farkas, Kazyncz-i György, s sokan mások, mint megbízható tanúk. És én Lyszka-i Remethe Mihály fia Tamás egri egyházmegyés, apostoli