A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

TÓTH Sándor: Az oszlári Holt-Tisza élővilágáról

634 TÓTH SÁNDOR a vízi mételykóró (Oenathe aquatica L.), a nyílfű (Sagittaria sagittifolia L.), a virágkáka (Butomus umbellatus L.), a réti füzény (Lythrum salicaria L.), a mocsári nefelejcs (Myosotis palustris L.) az iszap zsurló (Equisetum fluviatile L.), a széleslevelű gyékény (Typha latifolia L.), a keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia L.), a nád (Phragmites communis TRIN.), a vízi hídőr (Alisma plantago-aquatica L.), a tavi káka (Shoenoplectus lacustris L.) és a mocsári gólyahír (Caltha palustris L.). A parti és sekélyvízi növényállomány évente nagymértékben módosulhat a változó vízszintnek megfelelően. A sás állománya több éven át tartó kisvíz idején pl. helyenként erősen benyomul a nyíltvíz rovására. Amikor azután a Holt-Tisza vízszintje jelentősebben megemelkedik, akkor előfordul, hogy a sasos állományból nagy darabok a gyökérzetük által összefont talajjal, törmelékkel együtt felszakadnak és valóságos úszó szigetté válnak, amit azután a szél lassan mozgat ide-oda, míg valahol újból meg nem rögzítődik. A parti sekély és mély vízben egyaránt megtalálhatók a többnyire részben víz alá merülten élő növények. A Holt-Tisza legszebb növénye a nagy, víz színén úszó levelű, gyönyörű virágú fehér tündérrózsa (Nymphaea álba L.). Nem nevezhető gyakorinak, legtöbb az állandó vizű halastóban díszlik belőle. A tündérrózsához hasonló, de annál sokkal gyakoribb a sárga tavirózsa vagy vízitök ,Nuphar lutea (L) SM., melynek telepei a víz felszínéből nagy területeket befednek. Telepeket alkot, de olykor kisebb öblöket teljesen befed a víz színén úszó, kerek vesealakú levelű békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae L.). A békatutajjal rendszerint kevert állományokat képez a rucaüröm (Salvinia natans L.). Kedvező feltételek mellett azonban előfordul, hogy a Holt-Tisza egyes részein uralkodó válik, kiszorítja a békatutajt, olykor még a békalencséket is. Érdekes tagjai a Holt-Tisza növényzetének a békalencsék, melyek a legegyszerűbb virágos növények. A békalencse ,,lencse"-szerű része a növény szára, a lencsékből lefelé nyúló fonálszerű képződmények pedig a gyökerek. Bár virágaik vannak, többnyire nem ivaros úton szaporodnak. A hé* kalencse szárából újabb szárrészek, azaz lencsék nőnek ki és bizonyos idő múlva az anyanövényről leválva új növényekké fejlődnek. Leggyakoribb békalencse-faj az apró békalencse (Lemna minor L.) melynek lencséi 2—3 mm hosszúak, tojásdad alakúak. Minden fejlett lencséből egy gyökér ered. Hozzá nagyon hasonló a púpos békalencse (Lemna gibba L.), melyet inkább csak oldalnézetben lehet megkülönböztetni az előbbitől. Ugyanis ennek alsó, szivacsos része púposán kidomborodik. Viszonylag ritkább faj a sokgyökerű vagy bojtos békalencse, Spirodela polyrrhiza (L.) SCHLEID., melynek minden lencséjéből több gyökér ered. Jellemző, hogy lencséinek alsó oldala sokszor vöröslő. Nagy mennyiségben él az oszlári Holt-Tiszában az eddig ismertetett fajoktól eltérő alakú és életmódú keresztes békalencse (Lemna triscula L.), melynek szártagjai nem lencse alakúak, hanem hosszúra nyúltak és hosszú nyelekkel kapcsolódnak egymáshoz. Az előző fajoktól eltérően nem a víz felszínén úszik, hanem a vízben lebeg. A többi fajoktól eltérően télen is gyűjthető.