A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

TÓTH Sándor: Az oszlári Holt-Tisza élővilágáról

632 TÓTH SÁNDOR 55% között váltakozik. A napsütéses órák évi összege 2000—2100 között van. E két tényező nagyban hozzájárul a Holt-Tisza gyakori kiszáradásához — az erős párolgás miatt. Ugyanakkor télen gyakori a köd. A hőmérsékletjárás meglehetősen szélsőséges. A tél viszonylag hideg, a január középhőmérséklete mínusz 2 és mínusz 3 fok között váltakozik. A hideg tél ellenére rendszerint korán köszönt be a tavasz és ez kedvezően hat a Holt-Tisza élővilágára. A július középhőmérséklete 21,5—22 fok között van. Leggyakoribb szélirány a DNy-i vagy az ÉK-i. Az évi csapadék mennyiségének sok évi átlaga nem haladja meg az 550 millimétert, így a terület hazánk legszárazabb vidékei közé sorolható. Az oszlári Holt-Tisza az erősen elmocsarasodott holt Tisza-ágak közé tartozik. Nagymértékben érvényesül rajta a Hejő-patak hatása, mely szabályozása előtt közvetlenül az oszlári Holt-Tiszába ömlött. Most párhuzamosan fut az eredetileg egységes, de az idők folyamán több medencére tagolt morotvával. Kapcsolatuk azonban nem szakadt meg, mert három ponton összeköttetésben áll vele zsilipeken keresztül. Így a Hejőből magas vízállás esetén a zsilipeken át víz folyhat a Holt-Tiszába. A Hejő-patak magas vízállása a Tisza áradásaival áll kapcsolatban. A Tisza vizének apadása a Hejő vízszintjének csökkenését vonja maga után. Ugyanakkor a patakból előzőleg a Holt-Tiszába folyt víz legnagyobb része visszaáramlik a Hejőbe, amely levezeti azt a Tiszába. A Holt-Tiszának az árvízvédelmi gáton belüli része közvetlenül a Tisza árvizeiből táplálkozik. Ez a rész nincs összeköttetésben a Hejő-patakkal, bár a Tisza áradásakor természetszerűleg keveredik a Holt-Tisza e részének és a Hejő-pataknak a vize. A medencékre tagolt Holt-Tisza egyes részei a feltöltődés különböző stádiumában vannak. Az árvízvédelmi gáton belüli rész már szinte teljesen feltöltődött és beerdősödött, illetőleg művelés alatt áll. Kivételt képez a Hejő-patak és a gát szögletében levő kisebb és sekély vizű, a legtöbb esztendőben teljesen kiszáradó medence. Ugyancsak beerdősödött, illetve nyáron többnyire teljesen kiszárad a Holt-Tiszának az árvízvédelmi gáttól Oszlárig húzódó keleti medencéje is. A többi, viszonylag állandóbb vizű medencére is jellemző, hogy kevés a nyílt vize, nagy részüket benőtte a sás, a nád és a gyékény. Aszályos években a Holt-Tisza legnagyobb része kiszáradhat. Ez történt pl. legutóbb 1962-ben is. A Holt-Tiszát jórészt mezőgazdasági művelés alatt álló területek veszik körül. A környezet legérdekesebb része a morotva bal partját szegélyező szép szalagerdő. Igaz, hogy májusban és júniusban, mikor legszebb az erdő, egyes években nem lehetett ott tartózkodni a rengeteg vérszomjas szúnyog miatt. Ez az ősi arculatú maradvány ligeterdő még abból az időből származik, amikor a morotva élő Tisza volt, így növényzete és állatvilága egyaránt érdekes. Sajnos az itt található élővilág nagyrészt pusztulásra vagy elvándorlásra van ítélve, mert az utóbbi években megkezdték az erdő kitermelését. Az erdő a fűz-nyár liget (Salicetum albae-fragilis) típusba sorolható, melynek lombkoronaszintjében a legjellemzőbb fajok a fehér nyár (Populus álba L.). a fekete nyár (Populus nigra L.), a fehér fűz (Salix álba L.) és a törékeny fűz (Salix fragilis L.). Cserj eszintjéban, különösen a Holt-Tisza