A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

BODGÁL Ferenc: Istvánffy Gyula levelezése

ISTVÁNFFY GYULA LEVELEZÉSE fBODGÁL FERENC A magyar néprajztudomány történetéről eddig nem készült összefoglaló mű. Jelesebb nagyhírű elődeink tudományos tevékenységét már feldolgozták, s tisztán áll előttünk az úttörő székelyföldi gyűjtő Kriza János, a szegedi Kálmány Lajos, az anyagi kultúra területén úttörő munkát végző Jankó János és mások tevékenysége.

1 Egy-egy jelentős évforduló jó alkalom arra, hogy a magyar néprajz úttörőiről is szó essék; tudományunknak a csúcsot el nem ért, valóságban azonban szorgalmasan gyűjtő, publikáló közkatonáiról ritkábban esik szó. A múlt század utolsó évtizedeitől az első világháborúig aktívan gyűjtő és publikáló kutató volt Istvánffy Gyula. Életpályájának fontosabb állomásai ismertek. Miskolcon született 1863. november 20-án. Iskoláit részben itt, részben pedig Egerben végezte. Egy évig Nyírbátorban volt novicius, 1881-ben pedig Nagyenyedre került tanítónak. A következő évben kilépett a rendből és az itteni adófelügyelőségnél dolgozott. 1883—1886 között Budapesten az állami pedagógiumban (polgári iskolai tanárképző) tanult, itt nyelv- és történettudományi polgári iskolai tanári diplomát kapott. Egykori tanárai, Herrmann Antal, Munkácsi Bernát, Király Pál révén itt ismerkedik meg a nyelvészettel, néprajzzal, amivel aztán haláláig elkötelezi magát. 1887—88-ban Párádon a Károlyi grófoknál volt házitanító s itt folytatta a diákkorában már megkezdett gyűjtéseit. 1890-ben tanárai közbenjárására Liptószentmiklósra került polgári iskolai tanárnak. Tagja lett az alakuló Magyarországi Néprajzi Társaságnak, s rendszeresen publikálja tanulmányai az Ethnographiában, a Magyar Nyelvőrben, a Turisták Lapjában, a Néprajzi Értesítőben és másutt. 1901-ben iskolaigazgatónak nevezték ki Breznóbányára az ottani polgári iskolához, majd 1908—1921 között a miskolci polgári leányiskola igazgatója volt. Istvánffy pályakezdete óta gyűjtötte a palóc folklórt s már 1888-ban kísérletet tett egy palóc népköltési gyűjtemény összeállítására. Cikkeivel kapcsolatosan sokat levelezett egykori tanáraival, kortársaival, a szaktudomány művelőivel. Istvánffy Gyula három évtizedes néprajzi munkálkodása a magyar néprajz önálló tudománnyá válásának időszakára esik. A fővárostól távol, eldugott helyen tanító pedagógus személyes kontaktust csak ritkán tud teremteni kortársaival s a folyóiratok szerkesztőivel, így sokat kénytelen levelezni. Mégis kevés, mindössze 60 levél maradt meg egykor bizonyára többszázra rúgó levelezéséből. Leveleit Herrmann Antal,