A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

DALA József: Matyó lakodalom

588 DALA JÓZSEF nyéket, még likőrös készletet is láttam zöld üvegből, mely végigjárta ajándékképen a falut és végül is visszakerült első tulajdonosához. Az ajándékok valóban jelentős anyagi támogatást a felszabadulás után jelentettek, amikor a nők is kereseti lehetőséghez jutottak. Lakodalmi ajándékul már jelentős értéket képviselő használatai tárgyakat vittek. Az ajándékokat a módosabbak szalaggal feldíszítve, kocsin hozzák. A módos koma kislányával és asszonyával kocsin érkezik, a háziak örömmel fogadják őket. Adogatják le a szekérről az ajándékokat: lábuknál fogva összekötött tyúkokat, négy köszöntő kalácsot, 32 perecet füzérbe kötve, két tál süteményt, az egyikben herőce, a másikban „kóréra csavargatott" van. (Ez úgy készül, hogy a tésztát kötél alakúra meggyúrják, rácsavargatják a napraforgó szárára, úgy teszik be sülni a kemencébe, végül a tésztából kihúzzák a kórót és kész a kóron csavargatott.) Hoztak még egy nagy Jézus Szíve képét, két vödröt és egy szép kendőt a menyasszonynak. A többség azonban gyalogosan jön. Az ajándékozókkal megtelik a szoba. Az asztal tele rakva minden jóval, enni-, innivalóval. Gulyáslevest tálalnak, kocsonyát hoznak, tejeskávét, kinek mi kell. A lány apja pálinkával, borral kínálkozik. A menyasszony visszaadja a szakajtóba kötött süteményes tálakat, de kóstolót rak bele, süteményeket, nagy karéj lagzis kalácsot, perecet, egy tányér kocsonyát, hogy kóstolják meg az otthonvalók is. Hordják az ajándékokat a vőlegény es házhoz is, ahová a lányosházhoz vitt ajándékokat vasárnap délután viszik át. A hozomány A menyasszony vendégeit a kiürített kamrába vezetik, hogy megmutathassa hozományát — bútorait és ruhatárát. Az egyik kivirágozott nyoszolyát fel is vetették. Legalul volt a szalmazsák, fölötte egy tollas derékalj, amely hímzett szélű vászonlepedővel, majd egy három fodros ágy terítővel volt leterítve. Leggyakoribb volt az úgynevezett piros alapú, apró, fekete virágos „pipi" ágyterítő. Ezen volt három slingolásos csipkés „fejel" (vánkos) két sorban egymás fölött, úgyhogy ezeknek a vánkosoknak csak a csipkés része volt látható. Végül legfelül két dunna. Az egyik dunnával támasztották meg a másikat, amely a mennyezetig ért. Az 1935-ös évekig használták az úgynevezett „bebújós" ágyat. Ennek az volt a lényege, hogy a festett tulipános ágy fekhelye fölé a magas ágyelőnél valamivel alacsonyabban erős lécekből tetőt készítettek. Az ágyba szalmazsákot tettek, erre a tollas derékaljat, amely piros hímzésű lepedővel volt letakarva. Ez a felső lepedő házivászonból készült, fejénél finomabb vászonból készült csíkot varrtak hozzá, ezt hímezték ki. Ez a hozzávarrt rész volt a „lepedőfiók". A léctetőre tollal töltött derékaljat helyeztek, erre tették a csipkés, fodros ágyterítőt, amely elöl leért egész az ágydeszkáig. Erre rakták a „fejel" sorozatot és a dunnákat. Az ágy belseje tehát üres maradt. Ebben aludtak a nők, asszonyok, felhajtva a felső ágyterítőt. A sok párnának, dunnának gyakorlati haszna nem volt, dísz, dekoráció volt csupán a szobában, a jómód jele.