A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

DALA József: Matyó lakodalom

MATYÓ LAKODALOM 581 aki — gyakran előfordult — nem szívlelhette menyét. A férj a családi béke érdekében szemet hunyt, pedig a vénasszony nem hagyott nyugtot a fiatalasszonynak, még másállapotban is a vérét szívta, megdolgoztatta. Elképzelhető, mennyi izzó gyűlölet halmozódhatott fel a magárahagyott fiatalasszonyban az ilyen lelketlen anyósok mellett, míg végre ő is anyós lehetett, vissza tudta adni a kölcsönt leendő menyének, vagy éppen okulva saját sorsán, gyengéden és szerető gondossággal bánt menyével. A lányok 16—17 éves korukban mentek férjhez, a legények még túlnyomórészben katonaidejük letöltése előtt kérvényezték házasságuk engedélyezését. A lányok a katonaidő előtt legalább a gyűrűváltást unszolták, hogy az elgyűrűzött legényt maguknak biztosítsák. A legények korai házassága az oka, hogy a korabeli esküvői fényképeken a fiatal pár rendszerint egyforma magas, a 20 éves fiú később emberesedett meg. A summás és törpebirtokos feleségek hamar öregszenek. Virágzásuk ideje 16—30 esztendős korukig tart. Rendszerint sudár termetűek, kövéret ritkán lehetett a matyó menyecskék között találni. 30 éves korukra már fonnyadoznak, arcuk pírja megfakul, megőrli őket az állandó nehéz fizikai munka, a sok gyerek, az állandó harc a véget nem érő nyomorúsággal. A megcsodált színes matyóruha a holnaptól való riadozó félelmet takart. Mi lesz velük, ha meglepi őket egy betegség, ki kell állni a munkából, ha szerződés nélkül maradnak? Örökös gond bujkált a dohszagú szobákban és ráncokat vetett a simabőrű menyecskék arcára. A legények a házicseléd sorsát lenézték. El se vettek volna olyan lányt feleségül, aki „szolgálónak" szegődött el a városban. Az ilyen számukra egyet jelentett a rosszerkölcsű nővel. A lányok ezért szívesebben vállalták a nehéz, fárasztó fizikai munkát jelentő summássorsot és így szerezték meg a gúnyáravalót, amelyhez sok pénzre volt szükség. A matyók katolikus vallásúak, templombaj árok, akik a vallás külső megnyilvánulásaihoz szigorúan ragaszkodtak. A lagzik többsége ősszel, a mezőgazdasági munkák befejezésével kezdődött, az időszak egybeesett a sokezer summás hazavonulásával, akik megkapták bérüket, terményüket vagy ami abból megmaradt. Erre az időre megérett a hízó az ólban és le lehetett fejteni már a pincében a bort. Az első lagzik november 1-től 10-ig, a középsők 10-től 20-ig, az utolsók 20-tól 30-ig, András napig tartottak. A falu szegényebbik része többnyire vízkereszttől, január 6-tól farsang utolsó napjáig lakodalmaskodott. Ez a három nap a mulatságok, bálok ideje volt. Ünnepelt a falu népe. A templomokban szentségimádás volt e napokon. A húsvét a nagygazdák, az öreglegények, özvegyemberek házasodásának ideje volt. A hagyomány keddet, csütörtököt és szombatot jelölte ki legény járó napoknak. Ilyenkor a hétórai harangszó után verődtek össze a hasonló korú legények és összekapaszkodva, néha harmonikával, dalolva vonultak a lányos házhoz. Csoportosan jártak udvarolni, és ha a csoport a másik tized utcáiba tévedt, hamar előkerült a bicska a csizmaszárból. A legények több helyre is bementek. A jónövésű 15, de általában 16—17 éves suhancok csoportja, a cimborák, összebeszéltek, s ha már elkészült a hímzett, lobogós ingük, pitykés, gombos lajbijuk, nyakkendőjük, meghívták a legényeket