A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

BARTHA István: A szőlőőrzés szervezete Tállyán a XIX. század első felében

A SZÖLOÖRZÉS SZERVEZETE TÁLLYÁN 567 te.

79

A kár bejelentése után a főbíró egy vagy két tanácsbelit kiküldött a kár felbecsülésére. Ezek jegyzőkönyvet készítettek.

80 Mind a Pásztorbíróság, mind a Pásztortörvényszék tárgyalásairól, ítéleteiről rövid jegyzőkönyvet készítettek.

81 A kár megfizetésére a pásztort kötelezték, ha a tolvajt nem fogta meg, sőt akkor is, ha a lopás elkövetése idején csak az inasa volt jelen. A tolvajok megbüntetésével szintén igen sok jegyzőkönyv foglalkozik, de ez meghaladja tanulmányom problémakörét, ezért ezekkel részletesebben nem foglalkozom. BEFEJEZÉS Amint láttuk, a szőlőőrzés megszervezésének nagyon komoly indokai voltak a tállyai szőlőhegyeken. A szőlőpásztorok vigyáztak a legfontosabb jövedelemforrásra, a szőlőültetvényekre. A szőlőőrzés szervezete több évszázad alatt alakult olyanná, amilyennek bemutattuk. A város vezetősége egyik — vagy talán azt is mondhatnánk — legfontosabb feladatának tartotta a szervezés előkészítését és létrehozását, majd ellenőrzését. Az őrzés szervezete azonban nemcsak a szőlőbirtokosok érdekeit szolgálta, hanem a szőlőtulajdonos földesurakét is. Ez a szervezet gondoskodott a szüreteken arról, hogy a dézsmaadó szőlők után megadják a dézsmát. Ez a magyarázata annak, hogy a szőlőpásztorok személyét végső fokon a földesurak jogi képviselői hagyták jóvá. A szervezet tehát egyaránt szolgálta a feudális kizsákmányolást és a kapitalista kizsákmányolást is azzal, hogy őrizte a szőlőültetvényt mind a szüret előtt, mind a szüret után. Mivel a szőlőbirtokos jobbágyok felszabadítása egészen 1867-ig húzódott, a szőlőőrzés a tanulmányban ismertetett szervezete mindeddig nem vesztette el lét j ogosultságát. JEGYZETEK 1. „Az 1737-i királyi rendelet hegyaljai bornak tartja a tállyai, golopi, rátkai, mádi, zombori, ondi, tarcali, tokaji, keresztúri, kisfaludi, szegi, erdőbényei, tolcsvai, liszkai, vámosújfalui, zsadányi, olaszi, pataki, újhelyi, kistornyai, szántói és erdőhorváti hegyeken termelt borokat." Közli Ballagi Aladár: Zemplén Vármegye rendszabályai a borkezelés és borkereskedés ügyében, 1801-ből. Az Vasárnapi Üjság 1877. évi számában. 2. Vö. Fényes Elek: Magyarország Geographiai Szótára, Pest, 1851. Tállya címszó alatti anyag és Topographica Leírása a Tokaji Járásnak. 1822. ápr. 15. Zemplén Vármegyei Levéltár Sátoraljaújhely, 197. polc, 256. számú irat. 3. Vö. Keleti Károly: Magyarország szőlészeti statisztikája. 1860—1873. Budapest, 1875. 400. oldal. 4. Vö. Zlt. Tállya Lt. szőlőpásztorok iratai. 5. Vö. Zlt. Tállyai Lt. szőlőpásztorok iratai 1844. 6. Vö. uo. 7. „Panasz adatván bé a T. N. Vrgyének (Tekintetes Nemes Vármegyének B. 1.), hogy a Hegyallyai Városokban és Helységekben, mihelyst a szüret elvégződik a gazdák magok marháikat, és Lovaikat, mint valamelly Közönséges Legelőre a Szőllőkbe hajtogattyák, s ott legeltetik..." Kaszner János főszolgabíró körlevele. Zlt. Tállya Lt. Currensek protocolluma, Patak, 1827. szept. 30. 1820—31. 540. curr. 8. Uo. 9. Zlt. Tállyai Lt. Tállyai szőlőpásztorok iratai. 1841. év.