A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

BARTHA István: A szőlőőrzés szervezete Tállyán a XIX. század első felében

566 BARTHA ISTVÁN Varga Padihegy Szabados János Sarkad Istenhegy 8=ik Kiss Istenhegy Hegedűs Nagy Istenhegy Turtsány Megyés Fekete Ferentz Oskola " ' 9=ik Butykai Megyés Kiss Lepsinszky Pál Czéklás Rongyos Kővágó Nagy Kővágó Nemes " Sareczky János Hosszú " 10 Kiss " Tóth Pál Felső Hetény Köz Blaskovits János Madarassy 11 Kőtőtvény 1845-ben 14 hegybírói kerületre osztották a szőlőterületet.'

7 A hegybírók száma tehát nem állandó, hanem évről évre változó, bizonyára attól függően, hogy milyen termés volt várható. Ha több volt a termés, több pásztorra volt szükség, és azokra is jobban kellett vigyázni.

78 A vétkesek megbüntetése A pásztorokat az általok elkövetett lopások vagy kötelességük nem teljesítése miatt felelősségre vonták és elítélték. Ugyancsak felelősségre vonták és elítélték azokat is, akiket a pásztorok vagy mások lopáson értek. Az ítélkezés nem egyformán történt. Ha a pásztor vagy a tolvaj nemes volt, akkor a „Pásztor biróság"-on, ha nemtelen, a „Pásztor Törvény Szék"-en vonták felelősségre. A „Pásztori Bíróság" Tagjai voltak: az „Uradalmi Tisztartó Ur", a „Nemesség Hadnagya", a „Fő Biró" és a városi „Tanácsnokok" közül legalább egy fő, de alkalmasint több is lehetett. Minden ülésen az „Uradalmi Tisztartó Ur" elnökölt. A „Pásztori Törvényszék" elnöke mindenkor a város főbírója volt, tagjai pedig két vagy több „Tanácsbeli" vagyis a Városi Tanács tagja. A bíráskodás menete a következő volt mindkét bíróságon. Ha a tulajdonos észrevette, hogy meglopták, akkor azt vagy „Bizodalmas Főbírónak" vagy „A Nagyérdemű Rendezett Tanátsnak" írásban bejelentet-