A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)
BARTHA István: A szőlőőrzés szervezete Tállyán a XIX. század első felében
A SZÖLÓÖRZÉS SZERVEZETE TALLYAN 557 pásztorkodással, és ha a családtagokat is hozzászámítjuk ehhez — családonként feleség és 2 gyermek — akkor kb. 350—400 fő kenyérkeresetéről van szó. Ez a csoport a város társadalmának kb. 8%-át teszi ki. Gazdasági helyzetüket tekintve a legszegényebbek közül kerültek ki, tekintet nélkül arra, hogy nemesek vagy nemtelenek voltak. Éppen ezért igen fontos volt számukra, hogy aratáskor megkeressék az egész évi gabonaszükségleteiket vagy amennyit tudnak. Ezért érintette őket olyan súlyosan az a rendelkezés, hogy aratni sem mehetnek el. Ez bizonyára komoly ellenállást váltott ki a szőlőpásztorokból. Ezt a tényt bizonyítja az 1844-ben újra megszövegezett ,,A pásztorok kötelessége" című irat, amely az 1818-as rendelkezés első pontját két pontra osztja és gyökeresen meg is változtatja. 3 ' 1 Az őrzés addig sem maradhatott felügyelet nélkül, amíg a pásztor aratni volt. 1843-ban elharapózott az őrzések elhanyagolása. 30 Ilyen ellenállás hatására a szőlőbirtokosok komoly engedményre szánták el magukat. Aratáskor a távollevő pásztorokat inasaik helyettesíthették. 36 A pásztorinasok vagy a szomszéd őrzések pásztorai által való helyettesítés idejét is pontosan megszabta az 1844. évi rendelkezés 4. bekezdése. 37 Mi az a tőtvény? A tőtvény az őrzés olyan magas pontja volt, ahonnan az egész őrzést vagy annak nagyobb részét be lehetett látni. Valószínűleg a földből kikerült szikladarabokat hordták itt össze évszázadok során az egymás után következő pásztorok. Ezen a tőtvényen építette fel a pásztor a kunyhóját. A megválasztott pásztor első teendője volt, hogy miután az őrzésre kiment, tőtvényét és a kunyhó helyét rendbehozza, és előkészítse a kunyhó felépítését. 38 A kunyhó A tőtvény, amely nem az őrzésen kívül, hanem annak legmagasabb pontján volt, vagy beékelődött két darab szőlő közé, mint a Kis Megyésen. 39 Vagy a szőlőhegy szőlővel beültetett részének legfelső részén, de az is valószínűnek látszik, hogy az őrzés közepe táján kiemelkedő helyen. A tőtvényen építette fel a pásztor a kunyhóját, amely esős időben menedékül, éjjel pedig szállásul szolgált. Ha a kunyhó építési anyagát vizsgáljuk, megállapítjuk, hogy nem lehetett más, mint a hegyen található tárgyak keveréke. Nagysága kb. olyan volt, hogy két ember feküdhetett, esetleg üldögélhetett benne. Ilyen kalyibához — amely csak egy nyári idényre készült — nem nagy mennyiségű és nem nagyon időálló építőanyag is megfelelt. Vázát használt szőlőkaróból készítette a pásztor. 40 A lécelésre venyigét, arra gizgazt rakott, végül földdel fedte be. Már az 1818-ban írt és a pásztorokra kötelezővé tett „Jegyzés a Pásztorokra nézve" kezdetű rendelkezés 8. bekezdése megállapítja: ,, . . . hogy sokan az általok meg igazított Pásztor Kunyhót szüret után csak azért is elbontják, hogy mai Esztendőben a következő pásztor nem használhassa, 41
