A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

BARTHA István: A szőlőőrzés szervezete Tállyán a XIX. század első felében

556 BARTHA ISTVÁN 1848-ban a szabadságharc megkezdésekor a szőlőpásztorok tömegesen mentek a haza védelmére. A szegény nép hazaszeretetét szemléltetően bizonyítja az 1848. évi összeírás két bejegyzése. Az összeírás 10. oldalán ezt olvashatjuk: „Pásztorságra ki maradás esetére jelentkeznek, Eperjesi-Bakugró-Felső-Cserepes-Ambrus János. F. Cserepes Bodnár János. N. Isten hegy, Bodnár István Madarosi Olejár András — Jónap Paszternák János — Madarasi Kersák János — Barkóczi Palota, Tóth Ferencz — Bohomáj Paszternák András — Potemkó György — Újfalu" stb.

27 A következő 11. oldalon viszont: „Üresen maradt tőtvények" neveit találjuk: „1. Csirkés, 2. Galambos, 3. Kis Vároldal Szefarszki Péter. 5. Fürdős Farkas János felesküt. 7. Felső Cserepes".

28 A szőlőpásztorok beiktatása Szőlőpásztor lehetett nemes és nemtelen egyaránt. A megválasztott szőlőpásztorok beiktatására nyári őrzésekben július elején került sor. Ugyanekkor került sor a pásztorok megesketésére is, amit rögtön a választás napján meg kellett tenniök."' A Hegyalján kialakult gyakorlaton nem ment túl a mezei rendőrségről szóló 1840. IX. t. ez. sem. Azt mondhatjuk, hogy országos értelemben is olyan körülményeket állítanak a leendő pásztorok elé, amit már előzőleg Tállya szőlőbirtokosai tettek.'"

1 Túlmegy azonban a tállyai szokásokon annyiban, hogy nem a földesúr tisztje hagyja jóvá jelölésüket, hanem a birtokosok által történt megválasztás után az illetékes szolgabíró erősíti meg őket állásukban és az esküt is neki teszik le. Felügyelet szempontjából is hozott változást.''

1 Tállya mezővárosa a törvén}^ megjelenése után továbbra is meghagyta a jól megismert és bizonyára a helyi gyakorlatban jól bevált szokást és továbbra is a pásztorbíróság gyakorolta a pásztorok ellenőrzését, egyénileg pedig maga a város főbírója. Abban a tényben, hogy a város főbírója kezében tartotta a pásztorok feletti legfőbb felügyeletet, kifejeződik az, hogy ebben a városban a legfőbb jövedelemforrás a szőlőtermelés, tehát ennek ellenőrzését a legilletékesebbekre kell bízni. Ha összevetjük a Tállyán szokásos esketési formulát az 1840. évi IX. t. c. formulájával, azt tapasztaljuk, hogy részletesebb vagy azt is mondhatnám, aprólékosabb, mindenre kiterjedtebb figyelemmel szerkesztettebb a tállyai. Az összehasonlítás lehetősége érdekében közlöm a törvény 44. §-át.

nj Azokat a tennivalókat, amelyeket a tállyai eskü nem tartalmazott és amiben bizonyos értelemben kevesebb is az 1840. IX. t. c. 44. §-ában közöltnél, külön rendelkezés foglalta össze. 1816—1850-ig terjedő időszakban két ilyen rendelkezés volt használatban. Az elsőt 1818-ban szövegezték, a másodikat 1844-ben. Vessük össze a kettőt fejlődés szempontjából: Az állás betöltése időpontjával az 1818-as 1. bekezdés foglalkozik.

33 Ez igen szigorú rendelkezés! Ha számításba vesszük, hogy a lakosság közül kb. átlagosan 90 családapa foglalkozott nyári őrzések idején szőlő-