A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

BARTHA István: A szőlőőrzés szervezete Tállyán a XIX. század első felében

554 BARTHA ISTVÁN 89. Kis Kővágó, 90. Rongyos Kővágó, 91. Szent Iványi Hetény, 92. Felső Hetény, 93. Közép Hetény, 94. Madarasi, 95. Kőtőtvény. Ezeket azután szükségszerűen összevonták az adott helyzetnek megfelelően, mint azt az előbb leírt táblázat mutatja. 1844-ben például félbért fizettek: Nemes Kővágó, Nagy Kővágó, Kiss Kővágó, Rongyos Kővágó, Hosszú Kővágó, Felső Hetény, Közép Hetény, Madarasi őrzések pásztorainak.'' Ugyanakkor kétharmad részt fizettek Kiss Megyés Új Kővágó őrzésekben.'

1 A téli pásztorság Szüret befejeztével letelt a nyári szőlőpásztorok szolgálati ideje. A szőlőhegyeket mégsem lehetett jövő nyárig őrizetlenül hagyni, mert a gazdák marháikat és lovaikat legelni szüret után a szőlőkbe hajtották.' Legelés közben a tőkéket az állatok összetapossák, a karókat kitördelték. Ezért a szőlőkben való legeltetést szigorúan tiltotta Zemplén vármegye. A főszolgabíró felhívta a ,,Birák" figyelmét, hogy a tilalmat szorosan tartsák be, és azért téli pásztorokról is gondoskodjanak, kiknek az arra való felvigyázás lesz különösen a kötelességük.

8 Ezen kívül sok kárt tehettek a szőlőkben azzal, hogy egyesek levagdoshatták volna a legszebb tőkék vesszőit és azt ellopva telepítéshez használhatták volna fel. Ellopkodhatták volna a karókat is. Éppen ezek ellen való védekezésül a tállyai szőlőhegyeket évről évre téli pásztorságokra osztották fel. 1841-ben például a következő csoportosítás szerint: ,,1-ső Pásztorság: A Báthori, Hegyes, Bányász, Rohosok, Görbe, Uttyáig a mely vissza fel a Rohosokra. A 2-ik Pásztorság a Dukáttal kezdve a Galyagosig és Remete Útjáig lévő Pásztor őrzések. A 3-ik Pásztorság: A Remettül kezdve egész a Nyergesek alatt a Cserepesekre vivő útig. A 4-ik Pásztorság: A Kis Köveshegy őrzéstül egész a Sovány Uttyáig levő Őrzések. Az 5-ik Pásztorság a Kurta Nyírjestől egész a Koldu erdő mellett levő útig egész a Mádi határig. A 6-ik Pásztorság a Rátkai Határban levő Pásztor Őrzések. A 7-ik és 8-ik a Vizentúl levő Őrzések."

1

' 2. A SZŐLŐPÁSZTOR A szőlőpásztorok feladata volt a szőlő állományának és termésének minden kártevő és tolvaj ellen való megvédése. E nagy feladatot nem is bízták akárkire a birtokosok. A pásztorok megválasztását igen komolyan előkészítették. Mielőtt a választásra sor került, a jelöltek ajánló után néztek. A választásokon az a jelölt került előnyösebb helyzetbe, akinek több vagy gazdagabb ajánlói vagy ajánlója volt. A pásztorok ajánlásánál több szempont érvényesült. Gróf Majláth például azzal érvelt az általa ajánlott pásztor mellett, hogy egész nyáron abban a szőlőjében fog dolgozni, amely az adott őrzésekben fekszik, s ezáltal annak az őrzésben való állandó tartózkodása biztosítva lesz.

10 Más esetben az ajánló azt hangsúlyozta, hogy az általa jelölt ember közismerten becsületes, sőt e jótulajdonsága mellé a város főbírójának jóindulatát is elnyerte.

11