A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

FÜVESSY Anikó: Méhlakások Észak-Borsodban

MÉHLAKÁSOK ÉSZAK-BORSODBAN 545 A gyámol alján ugyanakkora nyílást hagyott, mint amekkora a kas fedele volt. Akácvirágzáskor helyezte a kas fölé, melyet egy-két hét alatt telehordtak a méhek. b) Gyámol alul: ebben az esetben a gyámol tetején vágtak a kas talpátmérőjéhez hasonló nyílást. Általában alsó röpnyílású, kúp alakú kasoknál használták (Dövény, Aggtelek, Szögliget, Szendrő, Lak). Az átmeneti kasok a népi méhészet fejlődését mutatják, átmenetet képeznek a hagyományos kasos és a fejlett kaptáros méhészet között. A lassú átmenet csúcspontját jelentik a gyámolos kasok, melyekben már lépkezdet, a gyámolban pedig lépkezdetes keretek találhatók. A kaptáros méhészet a népi méhészkedők körében — néhány falu kivételével — alárendelt szerepet játszik. A kaptáros méhészet gazdaságosságával mindannyian tisztában vannak — a mézet akkor lehet kivenni, amikor akarják, a méheket nem kell kiölni, a család erősebb, több mézet gyűjt —, de ellenérvként felsorolták, hogy nagyobb hozzáértést, több elfoglaltságot és anyagi befektetést jelent. Az első kaptárok a századforduló és az első világháború között jelentek meg, tulajdonosaik a falusi értelmiségi — tanítók, ritkábban papok — közé tartoztak. Akkoriban a cukrosdobozokból készített deszkaköpűt és az Országos Egyesületi kaptárokat használták. A legkezdetlegesebb kaptár a deszkaköpű néven említett, négyzeteshasáb alakú láda, melynek álló, ritkábban fekvő változata ismert. Egy-két álló variációt Dövényben, Alsószuhán, Szalonnán, Komjátiban (8. kép), Lakon, Szögligeten, Szuhogyon és Ládbesenyőn még napjainkban is használnak. Alsószuhán a deszkaköpű 33 X 33 cm-es alapú, 50 centiméter magas hasáb volt, melynek hátára egy kis üvegablakot szereltek, hogy a méhek működését figyelhessék. Régebben Dövényben és Kánon is használták az üveges hátú, egyszerű kaptárokat. Említették azt is, hogy az első deszkaköpűk a faköpűket helyettesítették, gyakran keret nélküliek voltak. Főleg cukrosdobozokból alakították át a méretre sokkal kisebb fekvő deszkaköpűket (Szendrő, Alsószuha). Egyedi példány a fekvő típusú, Szőlősardón található gyékény kaptár. Tulajdonosa tizennégy keretesre tervezve maga készítette, de az első beletelepített család kipusztult belőle, melyet készítője a méhlakás szokatlanságának rovására írt. A kaptárok általában házi készítésűek. A szakkönyvek utasításait sokan nem követik, ezért gyakoriak az egyik szabványtípusba sem sorolható kaptárok. Ha a méhész nem barkácsoló hajlamú, akkor a kaptár készítését a faluban vagy a környéken élő ügyeskezű emberre bízza. Bódvaszilason egy ezermester paraszttól vásárolják vagy cserélik a kaptárokat, Jósvafőn is a pepecselő emberek készítik. A nem szabvány méretű kaptárokon kívül az alábbi szabványkaptárok fordulnak elő ezen a területen: kis és nagy Boczonádi, Ignácz, Hunor, Országos Egyesületi, Dzirzon és Balogh. A viszonylag változatos kaptártípusok ellenére sem túl gyakori a népi méhészkedőknél ez a méhtartási mód, így szervezett vándoroltatásról — Komjáti és Szendrő kivételével — nem is beszélhetünk. Méheiket esetleg a környező akácosokba viszik, de ez sem általános. A paraszti méhészkedők körében különösen Komjátiban és Szend35