A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

FÜVESSY Anikó: Méhlakások Észak-Borsodban

MÉHLAKÁSOK ÉSZAK-BORSODBAN FÜVESSY ANIKÓ A méhészet sajátos gazdálkodási formát jelent, melyet a kérdéssel foglalkozó kutatók három csoportba sorolnak. Az első formát a zsákmányoló méhészet képviseli, melynél az erdei, odvas fákban, sziklaüregekben tenyésző méhek mézét úgy veszik el, hogy a méhcsaládot elpusztítják. A második mód az erdei méhtartás, mely az erre alkalmas fák természetes vagy mesterséges odvaiban való méhtenyésztést jelenti. A harmadik forma a házi méhtartás, melynek során túlnyomórészt mesterséges méhlakásokban tartják, gondozzák és tenyésztik tovább a méheket.

1 A méhészet mindhárom formája az olyan népeknél, ahol a méhek a klimatikus viszonyoktól függően megéltek, jelentős szerepet játszott. A méz volt évezredeken keresztül az egyetlen édesítőszer, és a viaszt széles körű felhasználhatósága tette nélkülözhetetlenné. A méhészettel a társadalmi-gazdasági formáció fejlettségétől függően az egyes népek különböző fokon és intenzitással foglalkoztak. Pontos választ már nem kaphatunk arra, hogy mióta ismeri az ember a méhek hasznát, mióta tart méheket. Legrégebbi, méhészetre vonatkozó adatunk egy körülbelül húszezer évvel ezelőtti, őskori grafikus ábrázolás, amely a zsákmányoló méhész alakját örökítette meg.

2 A régészeti adatok mellett a nyelvészet vizsgálatai is azt bizonyítják, hogy igen régi gazdálkodási formával állunk szemben.

3 Rokonnépeink méhészetére is először a nyelvészek hívták fel a figyelmet, kimutatva, Hogy a méh, méz és egyes finnugor nyelvekben a viasz szó a szókincs ősi, finnugor eleméhez tartozik.

4 Történeti adatok utalnak arra, hogy a finnugor népek települési körzetében és az azt környékező területeken lakó népcsoportok táplálkozásában és kereskedelmi életében a méz és a viasz jelentős szerepet játszott.

5 A honfoglaláskor itt élő szláv törzsek méhészetéről Gardézi számol be, megemlítve a méhek tartására szolgáló kaptárokat — valószínűleg faköpűket —, továbbá a méznek a halotti szertartásban betöltött szerepét.

0 Korábban a hunoknál és szkítáknál is feljegyezték, hogy fogyasztották és vendégeiknek kínálták a mézsört.

7 így a magyarság az őshazából való vándorlás során és a honfoglalás után is olyan népekkel érintkezett, kik a méhtartás különböző formáit ismerték. Néhány évtizeddel a honfoglalás után már léteztek a fejedelmi és hercegi területek szolgálónépekkel betelepített falvaiban méhészeti termékekkel adózó települések, melyeket Fedémes szóval jelöltek.

8 A finnugor ere:J4