A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

PETERCSÁK Tivadar: Népi sertéstartás Filkeházán

516 PETERCSAK TIVADAR rök szarvából csinálták, amit mészárosoktól vettek, két ökörszarvért egy véka búzát (25 kg) fizettek. A szarvat három óráig főzték, így kijön a széke (veleje), majd a hegyét vasfúróval kifúrták és késsel gömbölyűre lefaragták. A kürtöt nem díszítették. A kondás a fején zsíros kalapot, a lábán pedig csizmaszárból készített bocskort viselt. Étkezéséről a felesége gondoskodott, de előfordult, hogy a falu kosztolta, s ez beleszámított a bérébe. Erre akkor került sor, ha másik faluból járt át a kondás minden nap. Reggel kenyeret és szalonnát tettek a tarisznyába a soros háznál, a behajtás után (délután) pedig főtt ételt kapott. Ilyenkor minden háziasszony jobbat főzött, mert félt, hogy megszólja vagy kibeszéli a kondás. Nyáron a géplés (cséplőgéppel való cséplés) idején a csordást és a kondást mindig behívják ahhoz a házhoz, ahol éppen csépelnek, és megkínálják egy pohár pálinkával, kaláccsal vagy egyéb süteménnyel. A csordás és a kondás pünkösdre lángost vagy kalácsot kapott minden háztól. A reggeli kihajtáskor a felesége szedte össze a lángosokat azoktól a gazdáktól, akinek marhája vagy disznója járt a legelőre. Karácsonykor pedig külön-külön kántált mindkét pásztor a feleségével. A csordás elkürtöli a „Mennyből az angyal"-t, a házba belépve pedig köszöntőt mond. A kondás csak belefúj a kürtjébe, s utána éneklik el ugyanezt a karácsonyi éneket. A köszöntő szövege megegyezik: Adjon az isten több karácsony vilija estéket elérni, de nem ilyen szomorút, hanem örvendetesebbet. Bő bort, búzát eleget, atya, fiú szeretetet, holtunk után lelki üdvösséget, ezt kívánjuk az egész ház népének! A kondás felesége abroszba kötött kosarat (batyu, ajda) visz a hátán és abba szedi össze a lángost, amit számukra készítenek minden háznál. A lángos általában lekváros, túrós vagy kásás volt. A lángosadás még ma is szokás, de kásásat már nem sütnek, ehelyett egyéb süteményt adnak. A férfiak egy demizsont vagy kulacsot visznek magukkal és ebbe gyűjtik össze a házaknál kapott egy-két pohár bort.

33 A legelőre járó sertéseket együtt nyájnak nevezik. A két világháború között még egész évben kijártak a disznók a legelőre, jelenleg azonban csak tavasztól őszig. Tavasszal a hó elolvadása után azonnal kiengedik a nyájat, „hagy túrjanak a disznók". Az első napokban kukoricával csalogatja ki a gazdasszony a malacokat egészen legelőig, délután pedig a hazatérő állatokat „lesik, hogy hazacsalják". Ritka délután ilyenkor, hogy valaki ne keresné idegenbe tévedt jószágát. A disznót a következő szavakkal hívják, csalogatják maguk után: na-csikus-na-na-na, vagy ná-csikuskám-náná-ná. Ha el akarják zavarni maguktól, akkor a kuss-te, ne-tu-ne vagy egyszerűen kuss szavakat használják. A kondás reggel később hajt ki, mint a csordás, délután pedig napszállta után enged be. Reggel a bojtár és a felesége segítségével gyűjti össze a nyájat, miközben több ház előtt megállva belefúj kürtjébe. A kürtöt nem