A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

NAGY Géza: Cselédélet a Karcsához tartozó volt uradalmi tanyákon

442 NAGY GÉZA nét nyalni. Nagy lihegve megérkezett a pásztor is, oszt elmondta, hogy eccercsak azt vette észre, hogy a marha elkezdett nyugtalankodni, oszt megindult felfele, ahogy csak birt. De az vóut a csudálatos, hogy a marha mindenütt az úton gyütt, oszt még eggy szál terményhez sem nyúlt. Akkor osztán a Nagygulyás visszaküldte a jóuszágot a legelőüre. Evett mán azután a marha, oszt mindég jóuhusba vóut. (Elmondta: néhai K. Nagy József Karcsa. 1958.) Kocsistörténeiek 1. Pácinba az ispán kocsissá meg a kerülőü eggy lakásba laktak. A kocsis ördöngőüs vóut, oszt vóut neki eggy lidércce is. Ez meg ojan veszedelmes jóuszág vóut, hogy mindent megmondott a gazdájának, oszt éccakára meg mindég eggy darab friss vajat, meg eggy csupor tejet kellett neki kitenni az asztalra. Eccer az történt, hogy a kerülőü későün ment haza, oszt véletlenül megette a lidérc ennivalóuját. A kocsis akkor nem vóut otthun, mert az ispánnal Ujhelybe vóut. Mikor hazagyütt, osztán megtudta a dóugot — mer a lidérc megmondta neki —, hát igen megharagudott, oszt összeveszett a kerülőüvel. Meg is mondta a kerülőünek, hogy igen meg fog lakolni, amijér a lidérc ennivalóuját megette. Hijába mondta a kerülőü, hogy nem tehet rulla, véletlenül történt, a kocsist nem lehetett kiengesztelni. Nemsokára a kerülőü igen korán ment a határba, hát ahogy mennek kőüteni, az istennek se kél. Szöulnak neki, hogy kéljen mán fel. Az meg szegény ülne fel, de meg se tudott mozdulni az ágyon. Kérdik osztán tülle, hogy mi a baja, hát akkor mongya, hogy a kocsis éccaka megtapostatta a négy lovával. Mongyák neki, hogy az nem lehet, mer nem is vóut itthun az éccaka a kocsis, elvitte az ispánt megint. De a kerülőü csak mondta, hogy így vóut, oszt még a hátát is megmutatta, hogy ott van rajta még a patkóunak is a nyoma. (Elmondta: néhai Kovács Albert Karcsa. 1958.) 2. Itt Beeskeden az ur kocsissá vóutam. Eccer be kellett menni Ujhelybe az urakkal. A Veres Ökör vendéglőü előütt vártunk, mer valami mulatság vóut bent az uraknak, hát minket kocsisokot oda parancsoltak. Az eggyik urnák a kocsissá igen zsivány vóut, oszt míg elment félre az eggyik kocsis, hát ellopta a gyeplőüszárját, oszt eldugta a lova szügyellőüjébe. Mikor visszagyütt a kocsis, észrevette mingyán, hogy hát hijányzik a gyeplőüszár, kereste is, de nem akadt a nyomára. Akkor osztán aszongya: — No, nem baj. Majd megtudom az éccaka, hogy ki vóut. Akkor osztán felült a bakra, oszt nem szóult többet senkihez. Éjfél felé, mikor mán szállingóuzni kezdtek a mulatságróul az urak, hát