A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)
NAGY Géza: Cselédélet a Karcsához tartozó volt uradalmi tanyákon
434 NAGY GÉZA béresek hazamentek reggelizni. Hat órakor újra kolompolt a gazda befogásra, ha olyan volt az idő, hogy lehetett a határban dolgozni. Ha igával nem dolgozhattak, akkor is kaptak munkát vagy a magtárban, vagy a tanyában. A béresek munkája egész nap tartott, reggel 3 órától este 9—10 óráig az egész esztendőn keresztül. Csak a jószág déli etetése és kérődzési ideje jelentett, nyújtott egy kis szusszanás! Télen a tanya területéről, az istálló körül összegyűlt trágyát hordták ki a tábla szélére szarvasba. lb Ekkor szoktatták járomhoz a tinókat is. Rendszerint úgy, hogy először az első párba fogták a betöretlen jószágot, hogy szokjon hozzá a járomhoz, majd amikor megszokta a jármot 1—2 hét után, hátra került a tinópár, hogy szokja meg a teherhúzást is. Amikor már tavaszodott, akkor a tábla szélére hordott trágyát hordták be a földre, azt elteregették, majd szántottak. A szántás után a vetés következett. Mire ezeket a munkákat elvégezték, kitavaszodott. Mikorra a legelő olyan volt, hogy a jószágot rá lehetett engedni, az igásmunka meg is szűnt az uradalmi tanyák területén. Ekkor az igásjószág a legelőre került. Két béres került hozzájuk őrzőnek, kiket azután társaik bizonyos idő elteltével (általában hetenként) váltottak. 19 A többi béres gyalogmunkás lett. Részt vettek az aszatolásban, vagy ahogy itt mondták, a szurkolásban. Mire ezzel végeztek, megkezdődött a szénakaszálás. Ez teljesen a béresek, kocsisok munkája volt. A szénát le kellett kaszálni, feltakarni™\ boglyába rakni. (A behordása, kazalba rakása csak később került sorra.) Mire ezzel a munkával végeztek, az aratás már javában folyt, meg lehetett kezdeni a tarló leforgatását, majd a learatott termény csomóba hordását. 21 Ezután a béresek egyrésze a cséplésnél végzete az igásmunkát, a másik része pedig a szénát hordta be a boglyákból a rakodóba és rakta kazalba. 22 Jóformán még meg sem kezdték ezt a munkát, de már sietni kellett, a befejezésével, mert szorította őket a mélyszántás, a vetés alá való szántás, de a nyakukban volt az őszi betakarítás is, mely teljes egészében a béresekre hárult, de nekik kellett elvégezni a betakarított krumpli, répa elvermelését is, majd az őszi vetés is az ő feladatuk volt. Mire mindezzel a munkával végeztek, megjött a tél és újra a tanyában került számukra munka. Ezekhez a munkákhoz minden esetben teljes ember kellett. Sokszor felvetődött bennem a kérdés, hogyan bírták ezek az emberek ezért a bérért ezt a munkát? Kérdésemre mindig ezt a választ kaptam: „élni kellett nemcsak nekünk, ha a családnak is, hát bírni kellett." A béres felszereléséhez tartozott, illetve gondjára volt bízva 1920-ig: egy szekér, 4 ökör, két járom, egy eke, egy tézsla, egy hosszú, fonott szíjostor, a restellő. 23 Erről neki kellett számot adni. A kocsis felszerelése volt: egy szekér, két ló, két szerszám, egy négyellő 2 \ egy eke. Közösen használták az uradalmi tanyákon a hengert, boronát, vetőgépet, de a kézbeli szerszámokról, mint az ásóról, lapátról, kaszáról, kapáról, kisbaltáról a béresnek, kocsisnak kellett gondoskodnia. A jó béres és kocsis megbecsülte a felszerelését, jól tartotta, gondozta az ökrét, lovát, szerette a munkát. Aki elhúzta magát a munka alól, nem
