A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

LAJOS Árpád: Mancsozás, tekézés (népi gyermekjáték)

MANCSOZÁS, TEKÉZÉS 419 „Kuglizás" kiszorítással. Két, egymás ellen mérkőző csapat kézben tartott bottal egymás felé üti a fagolyót a földről. Az a csapat nyer, amelyik kiszorítja a másikat. (Hajdú Gyula: Kuglizás. Ajak. Szabolcs-Szatmár m. Magyar népi játékok gyűjteménye 163. old.) A palóc játéktípus kiemelése Az eddigi adatok birtokában eléggé változatos képet nyerünk. A magyar népi sportjátékok területén a fagolyós játékoknak több típusból álló kategóriája tárul elénk. Legelterjedtebb a lyukbaterelgetős tekézés, az ország minden tájegységén megvan, az északkeleti Hegyköz kivételével. Kedvelt típus a kótyázás, fagolyóval inkább északon, egyébként labdával országosan elterjedt. Eddig csak szórványos jelenségnek látszik a pontszerző fagolyós játék, a matyóság köréből a tardi mancsozás, s ugyancsak ritka jelenségnek tűnik a kiszorítós fagolyó játék. Ezektől lényegesen eltér az a játéktípus, melyben a hátrányos szerepet játszó kapókkal, fogókkal szemben az ütők a levegőbedobással feladott, vagy földön gurított fagolyó elütésekor ütőfáikat is elengedik ... 1. ütőfáikért kiszaladnak, s ezeket visszafutva beváltani iparkodnak. ... 2. mialatt a kapók igyekeznek megelőzni és így szerepcserére kényszeríteni az ütőket a fagolyó gyors megszerzésével, s a visszafutó ütőt megelőző bedobással ... 3. Ez a három fő törvény. Az eddig ismertetett adatok és utalások szerint azonban a mancs, mancsozás szavak nem kizárólagos fogalomeljelölői a hajítófás típusnak. Igen érezhetően a Mátra—Bükk találkozásától keletre más-más elnevezést ölt ez a játék, főleg a teke, tekézés szó kap hangsúlyt az eddig ismert adatok szerint a dél-borsodi Hejőkürt, Tiszabábolna községek kivételével, ahol az elnevezés és lejátszás fedi egymást. Ha e játéktípus legszélesebb elterjedését keressük, elsősorban a játékmenetet válasszuk fő szempontnak, hiszen a jellemző vonásokat a játék tartalmából, a lejátszásból, s nem okvetlenül az elnevezésből határozzuk meg. így fogadjuk el alapvető szempontnak a kiemelt három fő játéktörvény alkalmazását. Eszerint a mancsozást legtágabb fogalomeljelöléssel hajítófás beváltó tekejátéknak nevezhetjük. Ez a típus zömmel az észak-magyarországi tájegységben honos, ÉszakPest, Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén tájain, az abaúj-zempléni Hegyköz kivételével, s elsősorban Észak-Magyarországon, közelebbről: a palócságban figyelhető meg e típus rendkívüli változatossága: sokféleség a játszó pályák kijelölésében (földbe karcolt egyenes záróvonalak, zárókörök, földbe ásott egyes gödröcske a hajítok közelében vagy távolabb, sorosan ásott lyukak), változatosság a játékosok felállásában (sorban, körcsoportban, szétszórt csoportban, párban), finom eltérések a játéktörvényekben, a lejátszás mozzanataiban, több lehetőség adása a fagolyó elütésére: feldobással vagy földöngurítással való adogatás saját ütőcsapattag vagy az ellenfél részéről, vagy csak állóhelyzetből való elütés — szellemes fogások a játszás közbeni kölcsönös segítségadásra, vagy az ellenfél akadályozására, 27"