A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulás után

A DIÓSGYÖRVASGYÁRI ZENEKAR TÖRTÉNETE A FELSZABADULÁS UTÁN 363 Operaház magánénekeseit meghívták szereplésre. A Vasas Otthon hangversenyterme minden alkalommal zsúfolásig megtelt közönséggel, sőt a nagy érdeklődés miatt többet meg kellett ismételni. Igen komoly művészi értéket képviselt az 1956. márciusi Bartók—Kodály—Liszt-hangverseny. Műsor: 1. Bartók: Magyar képek. 2. Bartók: Három Csík megyei népdal. 3, Bartók: Allegro barbaro. Zongorán előadta Szentimrey Magda. 4. Kodály: Székely nóta. Szentimrey Magda. 5. Kodály: Részletek a Háry János szvitből. 7. Liszt: h-moll ballada. Szentimrey Magda. 8. Liszt: II. Magyar rapszódia. 9. Liszt: A munka himnusza. Vegyeskar, zenekari kísérettel. Ezekkel a rendezvényekkel a zenekar újból meg tudta hódítani a közönséget és igen jó szolgálatot tett a magyar zene ügyének. A zenekar is új utakra lépett, amikor a világhírű magyar mesterek műveit kezdte megtanulni, bemutatni. Hosszú idő kellett a zenészeknek is, amíg eddig a fokig eljutottak és megbarátkoztak ezekkel a remekművekkel. Ugyanekkor azt is meg kell állapítanunk, hogy a vasgyári közönség is komoly zenei tudásról, fejlettségről tett bizonyságot, amikor ezeket a hangversenyeket tömegesen látogatta. Ebből az eredményből pedig sokat kell a zenekar javára írni. A Művészeti Együttes 1956-os nyáreleji bemutatója annyira magas művészeti színvonalat képviselt, hogy Csehszlovákiába vendégszereplésre hívták meg az együttest. Augusztus 25-től 30-ig tartózkodtak Szlovákiában és ez alatt az idő alatt négy helyen: Kassán, Iglón, Szepsiben és Rozsnyón kitűnő szereplésükkel meghódították a közönséget, amely minden szereplésükre többezres létszámmal jelent meg. A 180 szereplő úgy érezte, hogy az együttes méltóképpen képviselte Diósgyőr zenei és táncművészetét. Ezt a virágzó fejlődést az októberi ellenforradalom egy időre megakasztotta. Hónapok teltek el, amíg a zenekar hangszerei újból megszólaltak. A zenekar válságos időket élt át, és főképpen a zenészek zenekaruk iránti ragaszkodása akadályozta meg azt, hogy a zenekar újból nem oszlott fel. A zenekar kivált a Művészeti Együttesből és mint független szakosztály került a kulturális osztály irányítása alá. A zenekar 1957. március 4-én került ismét hangversenydobogóra. Ettől kezdve töretlenül folytatta munkáját. A havi hangversenyeket folyamatosan megtartják, azonban a közönség érdeklődését már nem sikerült a régi méretekben felkelteni. A zenekar a régi név: Diósgyőr-Vasgyári Zenekar helyett a Diósgyőrvasgyári Szimfonikus Zenekar nevet vette fel, mert időközben kialakult egy ettől különálló fúvós zenekar is. A rádió műsorában, valamint a Budapesten megtartott zenei rejtvény-hangversenyek mintájára is több zenei rejtvény-hangversenyt rendeztek. Részt vettek a II. Kohász Zenei Fesztiválon. A zsűri megállapítása szerint: „A zenekar teljesítménye kielégített, azt mutatja, hogy jól kézben tartott, jó képességű együttes. Képes nagyzenekari művek megszólaltatására és sokszor hivatásos együttesek nívóján mozog. Egészben véve a kohászegyüttesek közt a legjobb szimfonikus zenekar."

3,7 A következő években hasonlóképpen folyt a zenekar működése. Elsősorban a havi hangversenyeket tartották meg, ezenkívül pedig a Művészeti Együttes igényeit elégítették ki. Részt vettek a párt és a szakszervezet által szervezett valamennyi ünnepi rendezvényen.