A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulás után

356 ZÁDOR TIBOR ső rész befejező számaként Vancsó Dezső hangversenymester Kodály: Adagio-ját játszotta nagy sikerrel, Unger zongorakísérete mellett. Szünet után a Zeneművészeti Főiskola növendékeiből alakult operaegyüttes Kodály egyik jellegzetes dalművét, a Székelyfonót adta elő. A kisopera, amelynek felújításában Diósgyőr megelőzte Budapestet, a felszabadulás előtt a budapesti Operában nem nagy sikert aratott. A szerzőnek akkor szemére vetették, hogy a dalműben túlságosan sok népdalt dolgozott 16. kép. Nyitray László a Diósgyőrvasgyári Művészeti Együttes elnöke 17. kép. Kováts György a Művészeti Együttes titkára fel s főleg azt rótták fel hibájául, hogy a népdalbetétek összekötésénél — ellentétben a Háry Jánossal — sehol sem alkalmazott prózát. A felszabadulás utáni kritika azonban éppen ezt tartotta a Székelyfonó művészi értékének. „A színes, mozgalmas színpad, a ritkán hallott nagy zenekar, a hatalmas kórusok, Abonyi Géza stílusos rendezése, Unger Ernő főiskolai tanár összefogó, mértéktartó vezénylése felejthetetlenné tették az estét."

33 Az előadást másnap délután és este a miskolci Nemzeti Színházban óriási közönségsiker mellett megismételték. Ez az est pirosbetűs napja Miskolc kultúrtörténetének. Élmény volt Kodály személyes jelenléte, a 300 tagú kórusnak, majd a kibővített zenekarnak Kodály általi vezénylése. „Az igazi ünneipisége — írta az Észak-Magyarország — az estnek azonban az, hogy még sohasem láttunk itt alkotóművészt, előadóművészeket, zenekart és közönséget olyan eggyé forrva lelkesedni a művészetért, mint ezen az estén."'

1

''"