A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulás után

346 ZÁDOR TIBOR A zenekarnak augusztus 11-én kellett megtartania hangversenyét a Magyar Rádióban, amelyre Pál Sándor hívta meg őket. Ezt a lehetőséget kihasználva a Budapesti MÁVAG Acélhang Kultúregyesület is meghívta a zenekart egy újabb hangverseny megtartására, melyre augusztus 10-án került sor. Másnap délelőtt játszottak a rádióban. Műsoruk a következő volt: 1. F. Wagner: Olasz induló. 2. J. T. Hall: Szelek násza, keringő. 3. Suppé: Költő és paraszt, nyitány. 4. Becce: O. Sole Mio, olasz dal. 5. Pécsi: Pusztai látomás, előjáték. 6. Strauss: Déli rózsák, keringő. 7. Schumann: Álmodozás. 8. Fucik: Firenzei induló. Ezt a napot is aranybetűkkel írták be a vasgyári zenekar történetébe, mert abban a kitüntetésben részesültek, hogy az egész ország lakosságának adhattak hangversenyt. Ezt a műsort a közönség kívánságára augusztus 31én megismételték a Kultúrházban. Az eddigiekből az olvasó azt állapítja, meg, hogy a zenekar tagjai jóformán csak hangversenyekre készültek és azokat megtartották. Pedig korántsem volt ilyen egyszerű a vasgyári zenészek élete. A zenészeket nagyon lekötötte a sokféle zenekari szolgálat. Igaz ugyan, hogy 1945 óta nem vettek részt temetéseken, azonban a sűrűn megtartott párt- és szakszervezeti gyűléseken, egyesületi és üzemi zászlóavatásokon, teaestéken, táncmulatságokon, sportünnepélyeken, színelőadásokon, és mindenféle elképzelhető összejövetelen részt kellett venniük. Ha megnézzük a zenészek elfoglaltságát feltüntető kimutatásokat, azt látjuk, hogy havonta 140—160 órát tett ki általában a zenekari elfoglaltságuk. Most pedig többen új terhet vállaltak magukra azáltal, hogy a vasgyár igazgatósága által megindított zenetanfolyamon vonós és fúvós hangszerek tanítását vállalták. A sok lelkiismeretes gyakorlás, az egyre nehezebb művészi feladatokkal való megbirkózás, a rendszeres és tervszerű munka nemcsak a zenekart hozta kitűnő formába, de a szólamvezetőket, a szólistákat is. A legtöbb hangversenyen beiktattak a műsorba olyan számokat, amelyek a vonós vagy a fúvós zenészektől szólókat követeltek. A bírálatok kiemelték a szólamvezetők, a szólisták nagyszerű képességeit és technikai fejlettségét. 1946. december 17-én Vancsó Dezső hangversenymester és Simon Gyula zongorista egész estét betöltő önálló hangversenyre vállalkoztak, amelyet a Vasas Otthonban tartottak meg. A ZENEKAR FÉLÉVSZÁZADOS JUBILEUMA A zenekar 50 éves jubileumával egy korai újságcikk már 1945 augusztusában foglalkozott. A cikk írója megemlítette, hogy a vasgyári munkások által létrehozott kulturális intézmények a dolgozók szellemi nevelése terén felbecsülhetetlen értékű munkát végeztek, bár állandó harcot kellett vívniuk a reakció gáncsoskodásai ellen, mely a dolgozókat mesterségesen igyekezett elzárni a kultúra állandó forrásaitól. A munkáskultúra terjesztésének nagyszerű harcosa volt a Diósgyőrvasgyári Zenekar, amelynek tagjai túlnyomó többségben vasgyári munkások.