A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

TÓTH Pál: Az 1920-as nemzetgyűlési választások története Miskolcon

314 TÓTH PÁL száma nem minden él nélkül jegyzi meg: ,, . . . ez a harc (ti. a mandátumokért) ma már marakodássá fajult a keresztény blokk pártjai között." A keresztény pártok valóban nem voltak egységesek sem politikailag, sem személyi összetételüket tekintve, de a szociáldemokratákkal, és általában a haladó, demoratikus pártokkal szemben a keresztény pártok mégiscsak egységesnek mutatkoztak. Erre mutatnak a kormány vezetőinek újévi nyilatkozatai is. Huszár Károly miniszterelnök újévi nyilatkozatában egyszerűen „piszkos társaságnak" nevezi a szociáldemokratákat, szerinte — ti. Huszár szerint — a ,, . . . bolsevizmus édesgyereke a szociáldemokráciának . . ."

17 Rubinek Gyula ugyanezen a napon nagyhangon kijelentette: ,,En nem ismerek különbséget abban, hogy valaki nem kommunistának, hanem szociáldemokratának vallja magát, mert aki ma ez, az holnap bolsevista." Sem Huszár, sem Rubinek láthatóan nem hagyta magát befolyásolni attól a ténytől, hogy Peyérrel és Miákitssal együtt ültek a „koncentrációs kabinet" minisztertanácsi ülésein. A Szociáldemokrata Pártot természetesen Huszárnál befolyásosabb emberek sem igen tudták, pontosabban nem akarták, nem merték betiltani 1920-ban. És nem is elsősorban belpolitikai okok miatt. A fent idézett két nyilatkozat mindenesetre hűen tükrözi a keresztény pártoknak a szociáldemokratákkal szemben kialakult egységes álláspontját. A fővezérséggel egyetértésben megakadályozni, lehetetlenné tenni a Szociáldemokrata Párt részvételét az 1920-as nemzetgyűlési választásokon, anélkül, hogy a párt legalitását hivatalosan felszámolnák. A Pesti Napló 1920. december 24-én még azt írja, hogy ,, . . . mindenki a maga szakállára dolgozik, s van olyan kerület, ahol 16—20 jelölt verekedik egymással." Erről 1920. január elején már szó sincsen. Pontosabban 1920 első napjaiban a legnagyobb polgári pártok között tárgyalások kezdődnek, hogy a mandátumok elosztásával, a keresztény pártok közötti együttműködés feltételeinek kidolgozásával a lehetőség szerint a minimálisra csökkentsék, elsősorban természetesen a szociáldemokrata, de rnás, főleg a liberális polgári pártok esélyeit is. A keresztény blokk úgy tervezte, hogy a választásokon egymás jelöltjeit kölcsönösen támogatják. A keresztény nemzeti egyesülés és a Kisgazdapárt vezetőinek 1920. január 6-án tartott tanácskozásán megállapodás született hogy a két párt szövetségét „még áldozatok árán is fenn kell tartani..." A kisgazdák ragaszkodtak hozzá, hogy a miniszterek csak ott lépjenek fel, ahol a blokk másik pártjának jelöltjeitől nem vesznek el szavazatokat.

18 Hosszas vita után a két pártnak sikerült 41 kerületben a jelöltek személyére vonatkozólag megegyeznie. 70 választókerületben azonban továbbra is teljesen nyílt volt a küzdelem.

19 A pártok fővárosi tanácskozásait természetesen megelőzték a vidéki szervezetek jelölőgyűlései. Hiszen az egyes választókerületekben fellépő jelöltek számát, pártállását, az ellenforradalom erőinek pozícióit, a helyi klikkek törekvéseit a választókerületek elosztásánál messzemenően figyelembe kellett venniük. Miskolcon január 3-án a polgármesteri hivatalban az összes polgári