A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

TÓTH Pál: Az 1920-as nemzetgyűlési választások története Miskolcon

310 TÓTH PAL azáltal, hogy a Reggel c. lap teljesen átengedi hasábjait a pártnak. Ez nem utolsósorban Szeder Ferenc és Reisinger érdeme, akik a Tanácsköztársaság alatt a Reggel c. helyi lapocskát (akkor Miskolci Vörös Újság) szociáldemokrata pénzekből tették jelentős lappá. A szerkesztőség 1919 őszén is kapott pénzt a párttól és Reisingerék befolyása a lapra — betiltásáig — meghatározta annak irányvonalát is. Bár a miskolci szervezet legtekintélyesebb vezetője, Reisinger Ferenc házi őrizetben volt, komoly erőfeszítéseket tett, hogy megszervezze és sikeresen végigvigye a választási harcot. A párt támaszkodhatott a szakszervezetekre és a miskolci pártszervezetre, amely az egyetlen komoly, szervezett tömegekkel rendelkező politikai pártot jelentette ekkor Miskolcon. A párt felállította választási irodáját a Kossuth utca 3. szám alatt (a keresztényszocialisták irodája a 15. sz. alatt volt). Innen irányították nemcsak a miskolci, hanem a sajószentpéteri, ózdi és mezőkövesdi választókerületekben folyó agitációs munkát is. A párt — a január 1. értekezleten elfogadott határozatok értelmében — nagy súlyt helyezett arra, hogy a Népszava és más sajtótermékek és propaganda anyagok eljussanak minden, elsősorban vidéki szervezetbe. Ezt a munkát a párt önkéntes aktivistáira bízta. Számukra „Utasítás a vidéki kiküldött részére" c. 8 pontos utasítást adott, amelyben a vidéken végzendő munkával kapcsolatos teendőket körvonalazta. Az aktivisták figyelmét felhívja a pártvezetőség a következőkre: indítsák be a pártéletet, szervezzék meg a végrehajtó bizottságokat, fokozzák a munkások körében végzett propagandamunkát, állapítsák meg a vidéki propagandisták az internált, de időközben kiszabadult munkások és más baloldali elemek számát és velük a kapcsolatot teremtsék meg, és általában törekedjenek arra, hogy a szervezett pártélet minél hamarabb beinduljon.

8 A szociáldemokraták 1920. január 3-án röpiratban jelentik be, hogy ,,A miskolci és borsod megyei Szociáldemokrata Párt részt kivan venni a választási küzdelemben. Képviselő jelölteket állítunk Miskolc város mindkét kerületében és a vármegyében is több helyen." A párt január 3. röpirata röviden körvonalazta a párt programját: „Jelenlegi követeléseink a mielőbbi békekötés, a termelőmunka megindítása, a munkanélküliség megszüntetése, a közélelmezés javítása, a hadiárvákról, rokkantakról és özvegyekről való kellő gondoskodás, a hadifoglyok államköltségen való hazahozatala, a felekezeti és politikai üldözések megszüntetése." A röpirat befejező részében hangsúlyozza: „Követeltük és követeljük a területi kérdésben a népszavazást. . . Nemzetköziségünk csak a más országok munkásosztályaival közös érdekeinek megvédelmezéséből áll. . . A hazafiatlanság velünk szemben mesterségesen terjesztett vádját a legerélyesebben visszautasítjuk."

!) Ez a program természetesen aligha nevezhető forradalminak. Polgári demokratikus követelések ezek csupán. Sajnos a pártnak egyetlen szava sincs a parasztság felé, pedig a vidéki választókerületekben csakis a szegény- és középparasztság szavazataival juthattak volna mandátumhoz. A Szociáldemokrata Párt, felismerve a vidéki választókerületek fon-