A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

TÓTH Pál: Az 1920-as nemzetgyűlési választások története Miskolcon

AZ 1920-AS NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK MISKOLCON 307 A választási harc első szakasza Miskolcon a választási harc első szakaszát — a miskolci polgári pártok január 3-án tartott értekezletéig — a frontok kialakulatlansága, gyenge és tömegbázis nélküli pártkeretek és a jelölések kérdésében a teljes fejetlenség jellemezték. Ami a városi vezető klikkek súlyos belső ellentéteire és az erőviszonyok bizonyos fokú egyensúlyára utalt. A közigazgatás és a körletparancsnokság vezetői teljesen tanácstalanul állottak ebben a helyzetben. Még 1919. december végén sem tudták, hogy végül is kit vagy kiket támogassanak. A közigazgatás helyzete kétségkívül kényes volt, hiszen kormánypártról, mint amilyen a Szabadelvű Párt, a Munkapárt vagy később az Egységespárt volt, 1920-ban nem beszélhetünk. Csak kormányzó pártok léteztek. A belügyminiszternek a választásokkal kapcsolatos körrendelete — amelyben a belügyminiszter felhívja a törvényhatóságok vezetőinek figyelmét, hogy még a Szociáldemokrata Pártot se akadályozzák a választási agitációban — egyébként is érezhetően bizonytalanná tette a közigazgatás vezetőit. A körletparancsnokság több ízben a legélesebben támadta a vármegyei és a városi közigazgatás vezetőit amiért ,,. . . az (ti. a közigazgatás) nem lép fel . . . olyan hathatósan, mint ezt a mai helyzet megkövetelné."

2 A kerületi kormánybiztos, Gedeon Aladár, mint Miskolc kormánybiztos-főispánja, nagyon kevés tekintéllyel rendelkezett ahhoz, hogy a különböző városi klikkek és csoportok ellentéteit elsimíthassa. A kormánybiztosok helyzete ebből a szempontból egyébként sem volt kedvező. Mivel a kormány nem tudott egységes, erős kormánypártot produkálni, tekintve, hogy maga is felettébb labilis, heterogén, átmeneti formáció csupán, a közigazgatás a törvényhatóságok szintjén csak hű tükre volt annak a fejetlenségnek, ami kormányszinten uraldodott. A választási harcot Horthy fővezér borsodi látogatása vezette be. A fővezért államfőnek kijáró pompával fogadták Miskolcon. A fővezér előző napon Mezőkövesden a legteljesebb nyíltsággal agitált a „keresztény pártok" mellett: ,, . . . mi azért jöttünk, hogy a hazafias keresztény világnézetet visszaállítsuk. A régi idők eltűntek. Ha pedig valahol felrobbana az őrület lángja (a forradalom T. P.) az utolsókig vérbe fojtom . . . Ne engedjük magunkra uszítani a bűnös Budapest kiválasztottjait. Találunk itthon elég képviselőségre való embert. . . Mikor képviselőválasztások előtt állunk, jól gondolja meg mindenki, hogy kinek adja oda bizalmát."

3 Miskolczon Horthy az őt üdvözlő protokoll „munkás" küldöttség vezetőjének Rácz Antalnak válaszolva kijelenti: „Szívem minden örömérzetével fogadom a vasgyári munkásság üdvözletét..." majd hozzáteszi, hogy „ ... az internacionalista munkásság pedig keressen más hazát." A Magyar Jövőben egyik vezércikk a másik után ítéli el a „keresztény magyar társadalmat" renyheségéért: „Fájdalmas és elszomorító kép mely elébünk tárul és egyetlen reménysugarunk ebben a kaotikus sötétségben, hogy a nemzetfenntartó magyarságunk ébredőben van."

4 Ez az ébredés konkrétan azt jelentette, hogy a különböző ellenforradalmi egyesületek egy20*