A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

ZSADÁNYI Guidó: Balogh Bertalan emlékezete (1870-1922)

BALOGH BERTALAN EMLÉKEZETE 301 kulturális elképzelésénél rendkívül körültekintően felmérte a gazdasági lehetőségeket, és így számára a megvalósítás anyagi vonatkozású meglepetést legfeljebb pozitív vonatkozásban hozhatott. Mind a vándorkiállítással, mind a Zeneszövetséggel olyan kulturális eredményeket mutatott fel, melyeket az akkori társadalmi rendben senki sem múlt felül, sőt még megközelítőt sem alkotott. Nem ismert nehézségeket és megoldhatatlan feladatokat. Üttörő jelentőségű volt népművelési munkája is, bizonyos területeken (pl. ismeretterjesztő előadásokkal, munkásgimnáziummal) a maga korában országosan elismert kimagasló eredményt ért el. Nem lenne teljes az emlékezés, ha nem utalnánk gazdag irodalmi munkásságára, mely a szépirodalomtól a publicisztikán át a művészetpolitikáig terjedt.

40 Végül pedig, és ebben legyünk lokálpatrióták, ne feledjük el, hogy egész munkája Miskolcról indult el, Miskolc volt minden akciójának bázisa, a vándorkiállítás országos ügyei mellett sem tévesztette szem elől a múzeum képtárának gyarapítását, a Zeneszövetséggel kapcsolatban az itteni szimfonikus és kamarazenekar fejlesztését. Népművelési munkája pedig még ezeknél is szorosabban kapcsolta Miskolchoz. Miskolc kulturálatlanságáról, elmaradottságáról évtizedek óta forgalomban levő hiedelmek voltak és vannak. Balogh Bertalan életműve ezzel szemben azt bizonyítja, hogy kulturális életet a legelmaradottabb helyen is lehet teremteni, de apostolok kellenek hozzá, akik életüket áldozzák az ügyért. Kulturális életünk apostola volt Balogh Bertalan, éppen ezért kell fokozottabban megbecsülnünk munkáját és eredményeit. Múzeumunkban feldolgozásra került és évkönyvünkben megjelent a vándorkiállítások története.

41 Emlékét azzal ápolnánk legszebben, ha a közeljövőben sor kerülhetne a Felvidéki Zeneszövetség történetének, valamint népművelési munkásságának teljes feldolgozására is. Alkotó emberre alkotásokkal emlékezünk. Múzeumunk mindig fontos feladatának fogja tekinteni Balogh Bertalan értékes hagyatékának ápolását és közkinccsé tételét. JEGYZETEK 1. Lyka Károly: Festészeti életünk a millenniumtól az első világháborúig. Bp. 1953. 19. p. 2. Leszih Andor: A Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeum Egyesület Megjelent: Halmay—Leszih: Miskolc, 1929. c. kötet 295. p. 3. Pazar István: Miskolc zenei élete. Magyar Jövő. 1923. dec. 25. 18. p. 4. Hock János előadása a képzőművészetről. Borsodmegyei Lapok. 1899. 87. és 88. Balogh Bertalan: Vidéki képtárak. Uo. 87. 5. Horváth Zoltán: Magyar századforduló. A második reformnemzedék története (1896—1914) Bp. 1961. 6. A közművelődési egyesület zászlóbontása. (Szeptember 12—13) BML. 1906. szept. 14. „Kaffka Margit személyesítette a darab főalakját. Igazi érzés, drámai erő, helyes szinezés, kitűnő alakitási képesség nyilvánult játékában, méltó azokra a zajos tapsokra, melyekkel a közönség — nyilt szinen is — sűrűn fejezte ki elismerését." 7. Modern Művészet, 1905/6. 247—248. p. Borsodmegyei Lapok 1905. 150. és 195. számok.